December 29. – 1Jn 2,3-11; Lk 2,22-35

Van-e személyes tapasztalatunk Istenről? Hiszünk-e az ő szeretetében?

A zsidóknak írt levélben olvassuk, hogy: „A hit… a nem látható dolgok bizonyítéka” (Zsid 11,1). János apostol írja, hogy: „Istent nem látta soha senki,…” (Jn 1,18). De ennek ellenére meg lehet tapasztalni?

Tudjuk, hogy az ismeret és a szeretet szoros kapcsolatban vannak egymással. Ez a kettő kölcsönösen feltételezi, és lépésről lépésre erősíti, valamint elmélyíti egymást. Nem tudjuk szeretni azt, akit nem ismerünk. Így vagyunk az Istennel is. Azért igyekszünk egyre jobban megismerni Istent, hogy egyre jobban megszerethessük. Igaz, hogy mindehhez hit is szükséges.

Hit kellett ahhoz, hogy a pásztorok, majd Simeon, és a többiek felismerjék Jézusban a Messiást. Hit kell annak az elfogadásához is, hogy az átváltoztatott ostyában Krisztus feltámadott teste van. Ahhoz is hit kell, hogy az Ige testet ölthessen bennünk a Szentlélek által.

Máriát a Szentlélek töltötte el, amikor méhébe fogadta az Igét (vö. Lk 1,35). Erzsébetet szintén a Szentlélek töltötte el, amikor Mária megérkezett hozzá (vö. Lk 1,41), valamint Zakariás is eltelt Szentlélekkel a gyermek János születésekor (vö. Lk 1,67).

Simeon személyével kapcsolatban az evangélista nem egyszer, hanem háromszor is említi a Szentlelket. Először, hogy a Szentlélek lakott benne. Másodszor, amikor a Lélektől kapott kinyilatkoztatást arról, hogy még az ő életében eljön a Megváltó. És harmadszor, amikor a Szentlélek indította őt azon a napon a templomba, amikor Jézust odavitték a szülei (vö.2,25-27).

Az idős Simeon hitt a Lélek kinyilatkoztatásának, amely szerint meg fogja látni az Üdvözítőt. A Lélek nyitotta meg a szemeit, hogy felismerje a kisded Jézusban a Megváltót, akinek érkezésére várt. A várakozás is feltétele az Isten felismerésének.

Miután Simeon meglátta Jézust, attól kezdve már nem volt több vágya. Hiszen kaphatna-e az ember annál nagyobb ajándékot, hogy megláthatja az Isten Fiát?

A láthatatlan Istent akkor ismerhetjük meg igazán, ha befogadjuk Őt. Aki hisz és megtartja parancsait, az személyes kapcsolatba kerül Vele és megismeri az élő Istent. Számunkra Jézus megismerésének útja az ő parancsainak a megtartásában rejlik.

A mai szentleckében hallottuk, hogy: „Abból tudjuk meg, hogy megismertük Jézust, ha megtartjuk parancsait. Aki… megtartja tanítását, az tökéletesen szereti az Istent.” Parancsai pedig a szeretet parancsában foglalhatók össze: „Ebből ismerjük meg, hogy Jézusban élünk. Aki… benne él, annak úgy kell cselekednie, ahogyan Ő cselekedett.”

Aki felismeri Jézust, annak az élete teljes lesz.

„Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.” (1Jn 4,16). Törekedjünk szeretetben élni, és legyen nekünk elég nagy és elegendő ajándék az, hogy megismerhettük Jézusban az Isten Fiát!

Isten látásánál nincs nagyobb öröm. Ennél nagyobb boldogságra hiába is vágyakoznánk. Ez ad majd nekünk boldogságot az örök életben is!