December 22. – Lk 1,46-56

Hogyan készülünk Jézus születésének méltó megünneplésére?

Karácsonykor a Szűzanya éneke lehet a mintánk, hogyan köszönthetjük méltó módon a testté lett Igét.

Mindenekelőtt imádjuk és magasztaljuk az Istent! Mária előzőleg hosszú utat tett meg gyalog, és bizonyára nagyon elfáradt. Neki is voltak gondjai, teendői és fáradalmai. De énekében nem szerepel semmiféle kérés, panasz vagy vigaszkeresés. Ő ujjongással emelte Istenhez szívét és gondolatait. Istenre vetett tekintettel nézett önmagára, és kicsinysége tudatában átérezte Istennek minden érdem nélkül rááradó szeretetét.

Isten imádása és dicsőítése után következett a köszönet, a hálaadás Isten hűségéért. Nemcsak a maga nevében mondott köszönetet, hanem népének nevében is. Ez a magyarázata annak, hogy az Ószövetségi Szentírásban különböző helyeken található mondatokkal adott hálát.

Mi is adjunk hálát azért, hogy velünk is nagy dolgokat művelt a Hatalmas! Nem a hiányokra, a megoldatlan helyzetekre, a szenvedéseinkre kell tekintenünk, hanem hálát kell adnunk Isten velünk művelt nagy tetteiért. A kinyilatkoztatással Isten minden emberi értelmet meghaladó tudást tárt fel előttünk. A keresztségben isteni természetében részesített, a szentáldozásban pedig krisztushordozóvá válunk.

Ezeken felül vannak külön személyes adományaink is. Isten nagy ajándékokat ad különösen az alázatosaknak, akik rábízzák életüket, és Neki akarnak szolgálni. Életünk legnagyobb ajándéka Ő maga. Köszönjük meg azokat az embereket is, akiknek a szívébe irántunk való szeretetet öntött, akik szeretnek minket, akiket szerethetünk, és akik elfogadják a mi szeretetünket.

De a saját népünk történelméért se felejtsünk el hálát adni! Ne csupán az emberi bűnöket lássuk meg nemzedékről nemzedékre, hanem az Isten irgalmát, hűségét, az ő hatalmas tetteit is, amelyekkel felforgatja az ellene lázadó, illúziókban élő emberek látszatvilágát. Hűséges az Isten ígéreteihez és irgalmasságához, Ábrahámtól Krisztusig, és Szent István királyunktól a magyar szenteken át a mai napig. Ennek az évnek a történéseiért, a megpróbáltatásokért és a kapott kegyelmekért is adjunk hálát!

Ne elégedjünk meg a saját, előre elkészített szavainkkal! Ahogyan Mária is a hagyományból merítette magasztaló énekéhez a szavakat (mert ezek nem is prózában elmondott szavak voltak, hanem énekek), úgy határozzuk el már most, hogy mi is bekapcsolódunk a közös imádságba és éneklésbe, olyan szépen és lelkesen, amennyire csak tőlünk telik. De közös éneklésünk nem a szép szavak és szép dallamok miatt lesz értékes, hanem azért, mert Krisztus nevében összegyűlve imádkozunk, és Vele együtt adunk hálát az Atya végtelen szeretetéért. Hiszen Krisztus mondta, hogy „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20).