Advent 4. vasárnapja B. – Lk 1,26-38

Mennyire sikerült megvalósítani adventi terveinket? Bánjuk meg bűneinket, hogy sokszor csak bizonytalan, átmeneti szállást adtunk Istennek!

Elérkeztünk az adventi felkészülés utolsó napjaihoz. Már csak egy pár nap választ el bennünket Jézus születésének napjától. Vajon sikerült-e lelkünket felkészíteni Jézus fogadására? Sikerült-e megszabadulnunk rossz szokásainktól? A mai vasárnap arra készít fel minket, hogy karácsonykor teljes és végleges legyen az örömünk.

Az angyali üdvözlettel megkezdődött a prófétai jövendölések megvalósulása. A Szentlélek által Máriában az Ige emberré lett. Ezzel elérkezett az idők teljessége, a történelmi advent beteljesedése. A megtestesüléssel megkezdődött az Ige földi élete.

Ahogyan Máriának, úgy nekünk is mondja az angyal, hogy „ne félj” az irgalmas Istentől. Ha megvallottuk bűneiket, akkor mi is meghallhatjuk azt a köszöntést, amellyel az angyal szövegben Máriát köszöntötte. Lukács görög nyelven írt evangéliumában „kajre” egy általánosan használt ókori görög köszöntési forma, ami magyarul azt jelenti, hogy: „örvendezzél!”

Az angyal nem ejtette ki Mária nevét, hanem úgy szólította meg, hogy: „kegyelemmel eltöltött”. A görög nyelvben a befejezett igeragozású forma, a „kekharitómené” olyan cselekvésre utal, amely a múltban történt, de amelynek a hatása a jelenben is megmutatkozik. Az angyal ezzel azt fejezte ki, hogy Isten már a múltban kitüntette és áthatotta kegyelmével Mária személyét, aki ezáltal mindenkor az isteni kegyelem hatása alatt áll. A „kegyelemmel teljes” kifejezés a Biblia latin fordítása, a Vulgata alapján terjedt el az egyházi szóhasználatban („gratia plena”). Ez tartalmában megfelel annak, amit a görög szó jelent.

Az angyal köszöntésének harmadik része újabb formában fejezi ki Mária különleges helyzetét: „Veled van az Úr!”. Ezt azért teszi hozzá az angyal, hogy megerősítse Máriát abban, hogy az ő életét Isten oltalmazó és hatékony jelenléte kíséri.

Máriához hasonlóan Isten nekünk is üzeni angyala által, hogy: „Az Úr veled van!”. Ő bennünk akar lenni. Közli velünk is, hogy milyen hivatást ad nekünk. Ehhez viszont tökéletes együttműködést kér tőlünk. Nekünk is „igent” kell mondanunk az ő akaratára.

Vállalnunk kell, hogy az „Adventus Domini”, vagyis az Úr érkezése bennünk is folyamatos legyen. Isten azt kéri tőlünk, hogy a Tőle kapott hivatásunkban földi életünk folyamán mindig működjünk együtt Vele. Akkor majd halálunk alkalmával és a világ végén is örömmel találkozhatunk, és örökre együtt lehetünk Vele.