Advent 3. hete, szerda – Iz 45,6b-8.18.21b-25; Lk 7,19-23

Saját életünkben mi a bizonyíték annak, hogy Jézus a Megváltónk?

Az adventi időszak elején felidéztük Jézus nyilvános működésének megkezdését. Máté evangélista Izaiás prófétát idézte: „…a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek.” (Mt 4,16). Jézus tanításának első felszólítása ez volt: „Tartsatok bűnbánatot,…” (Mk 1,15).

A megtérés megvilágosodással kezdődik. Azzal, hogy felismerjük bűneinket, lelki hiányosságainkat, érzéketlenségünket, és hogy szükségünk van a gyógyulásra. Ezután következik annak felismerése, hogy csak Jézus tud rajtunk segíteni, ezért Hozzá kell fordulnunk segítségért.

János evangéliuma szerint Jézus elsősorban azért jött, hogy megnyissa szemünket az üdvösség útjának felismerésére: „Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek.” (Jn 9, 39)

Advent végéhez közeledve újra fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mennyire vettük komolyan Jézusnak a bűnbánatra és az örömre szóló felhívását? Ha komolyan vettük a bűnbánatot, akkor ennek következménye a megtérés. A megtérésnek az eredménye pedig a megújulás, és csak ennek következtében tölt el az öröm.

A mai evangélium pedig késztessen minket további kérdések föltevésére. Elérkezett-e már hozzánk az Üdvözítő? Beteljesedtek-e már rajtunk az evangélium mondatai? Eltöltött-e már minket az öröm?

Annak bizonyítására, hogy Ő a megígért Messiás, Jézus a csodáit ajánlotta János tanítványainak a figyelmébe. Vajon a mi életünkben a Jézussal való kapcsolatunk milyen változást eredményezett?

A Messiás lelki gyógyulást hoz. Ez pedig abban áll, hogy a vakok szeme megnyílik, hogy meglássák Isten nagy tetteit, és felismerjék a helyes utat, amelyen járniuk kell.

A „süketek hallanak” – fülük képes lesz befogadni Isten szavát. Vajon felismertük-e életünkben Isten nagy tetteit, és hálásak vagyunk-e azokért? Ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy eltöltsön minket az öröm. Mert csak a hálás ember lehet boldog, elégedett és kiegyensúlyozott. Ha észrevesszük, hogy Isten mennyi mindent adott és ad nekünk, akkor ez örömmel és békével tölti el a lelkünket.

A „sánták járnak.” – Meggyógyultunk-e az önzés bénultságából?

A „leprások megtisztulnak.” – Megszabadultunk-e a bűneinktől?

A „halottak feltámadnak.” – Feltámadtunk-e a lelki halálból?

Adventi homályban élünk, de nem sötétségben, mert Krisztus „kiragadott minket a sötétség hatalmából” (Kol 1,13).

Adja Isten, hogy így legyen!