Advent 2. hete, szombat – Sir 48,1-4. 9-11; Mt 17,10-13

Követjük-e Jézus megtérésre szóló felhívását?

A vallásos zsidók a mai napig abban a hitben élnek, hogy a Messiás eljövetelének egyik biztos és elengedhetetlen külső jele az lesz, hogy előtte látható módon újra eljön Illés próféta. Róla a mai ószövetségi olvasmány azt írta, hogy: „az ítélet idején csillapítod az Úr haragját, és az apák szívét fiaik felé fordítod.”

Miután Jézus színeváltozásakor megjelent Mózes és Illés, a tanítványok azért faggatták Jézust Illés próféta eljöveteléről, mert arra gondoltak, hogy talán ez volt Illésnek az az eljövetele, amelyről a próféták és az írástudók beszéltek. Erről beszélt Gábriel főangyal is, amikor az áldozat bemutatása közben megjelent Zakariásnak, hogy az ő születendő fia Illés szellemével és erejével fog az Úr előtt járni. (v.ö. Lk 1,17). Jézus megmagyarázta apostolainak, hogy Illés Keresztelő Jánosban már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele (v.ö. Mt 17,12; Mk 9,13), mert nem úgy jött, ahogy elképzelték.

Érdemes emlékeznünk arra is, hogy Illés az Úrról tanúságot tevő áldozata után a pusztába menekült, ahol a halk szellő suttogásában ismerte fel Istent (v.ö. 1Kir 19,12).

Keresztelő János is utalt az égből jövő tűzre, de hozzátette, hogy aki utána jön, az a Szentlélekkel fog keresztelni (v.ö. Mt 3,11). Isten hatalmát és ítéletét Jézus nem külső erődemonstrációként, hanem belső valóságként jelenítette meg. Ő szívbeli megtérést kívánt hallgatóitól. A helyreállítást az emberi szívekben akarta elvégezni, amelyek megnyílnak az isteni tűznek, hogy kiégessen minden bűnt és gonoszságot. Az őszinte megtérés a feltétele annak, hogy helyreálljon a kapcsolat a Teremtő és a teremtmények között. Ennek következtében az emberek között is helyreáll a kapcsolat, amikor nem él vissza senki az Istentől kapott lehetőségeivel és főleg a szeretetre kapott képességével.

Jézus hozzánk sem nagy külsőségek között jön el, hanem úgy, mint a koldus. Szívünk ajtajánál áll és kopogtat újra és újra (v.ö. Jel 3,20). Ha beengedjük, akkor megtisztítja szívünket és előkészíti az Isten Országa magvainak befogadására. Utána elveti magvait (egy egészen új és sohasem látott kapcsolat kezdeményeit Istennel és embertársainkkal).

Vegyük észre az Úr érkezését mindennap! Nyissuk meg előtte szívünket, fogadjuk be Őt, és növekedjen bennünk nagy fává az Isten Országa, ahol Jézus hasonlata szerint otthont találnak az ég madarai (v.ö. Lk 13,19).

Legyen nagyon sok Istennek tetsző emberi kapcsolat fészke a szívünk!