Advent 2. hete, hétfő – Iz 35,1-10; Lk 5,17-26

Karácsonyra milyen ajándékot készítünk Istennek és szeretteinknek? Istentől milyen ajándékot várunk?

A mai szentírási részek az ajándékozásról szólnak. Isten minden emberi elképzelést meghaladó módon jutalmazza meg azokat, akik bíznak benne.

A babiloni fogság idején a zsidó nép számára Isten legnagyobb ajándéka az az ígéret volt, hogy a fogságba kényszerült nép hazatérhet. Ezen felül Isten meggyógyítja a vakságot, a süketséget és a bénultságot.

A földies gondolkodású ember múló javakat és testi gyógyulást kér Istentől, mint a bénult ember hordozói a mai evangéliumi történetben. Jézus értékelte a beteghordók hitét, akik reménységüket Jézusba vetették. Ők csak testi gyógyulást vártak, de a beteg először a bűntől való megszabadulást kapta ajándékul.

A zsidók jól tudták, hogy a bűnök megbocsátásának joga és hatalma egyedül az Istené, mivel a bűnt Isten ellen követjük el. Nem gondoltak arra, hogy Isten a bűnbocsátó hatalmat is átadhatja annak, akinek minden hatalmat átad. És nem hittek Jézus isteni küldetésében és hatalmában sem.

Nekünk is az evangéliumban szereplő beteghordók bizalmával kell a Megváltó elé sietnünk, nemcsak a saját gondjainkkal, hanem egymás testi-lelki bajait is hordozva. Először persze nekünk magunknak kell megújulnunk! Jézustól a magunk számára kell kérnünk lelkünk meggyógyítását, bűneink bocsánatát.

Ha kérjük Istentől bűneink bocsánatát, akkor Izajás próféta jövendölése teljesül rajtunk is:

• megnyílik a fülünk Isten tanításának a befogadására,
• megoldódik néma nyelvünk Isten magasztalására,
• csüggedt szívünk örömmel és reménységgel telik el,
• elernyedt kezünket és roskadozó térdünket eltölti Isten ereje.
• 
  

Ez lesz az igazi karácsonyi ajándék Istentől számunkra, de ezek elfogadása ajándék lesz részünkről is Isten számára. Aztán pedig minden emberi erőnkkel és képességünkkel azon kell fáradoznunk, hogy a lelkileg beteg testvéreinket is elvigyük Jézushoz. Ennél nagyobb ajándékot nem tudunk adni nekik.

Minden embernek szüksége van arra, hogy egy közösséghez tartozzék, és a közösség ereje hordozza őt. A mi áldozatkész szeretetünkre is szükség van ahhoz, hogy Jézus segíteni tudjon másokon. Lelkileg beteg testvéreinknek először a mi szeretetünket kell megtapasztalniuk, amelyet akkor sem vonhatunk meg tőlük, ha ők még nem képesek a tevékeny szeretet tetteire. Elsősorban Isten országát kell keresnünk, és akkor bízhatunk abban, hogy a többit is megkapjuk (v.ö. Mt 6,33). Aztán ámulhatunk azon, hogy az Isten csodát tesz először bennünk, aztán általunk.

Először azt kell kérnünk Istentől, hogy tisztítsa meg szívünket, teremtse újjá és töltse el erővel. Aztán kérjük az Ő segítségét, hogy karácsonykor az igaz hit aranyával, a rendíthetetlen remény tömjénjével és az áldozatos és tevékeny szeretet mirhájával ajándékozhassuk meg Istent és azokat az embereket, akiket Istentől ajándékba kaptunk!