Istentisztelet. Mi jut először eszedbe erről a szóról? Megmondom, hogy nekem mi: beszéd, hosszú, néha unalmas, kötelező, gépies. Kemény szavak igen, de legyünk legalább önmagunkkal őszinték és lássuk be, hogy élete során legalább egyszer minden ember hallgatott olyan istentiszteleti beszédet (prédikációt, igeszolgálatot), amelyben a fent soroltak közül mind vagy elvétve jelen volt. Előszokott fordulni, hogy ezen a szinten meg is állunk és ha istentisztelet, akkor ezek a jelenségek jutnak először eszünkbe és ez ivódott be a köztudatba is. Azonban ez a szó sokkal mélyebb, mint gondolnánk…
Ez a szó több, mint egy hosszú beszéd, vagy egy hétvégi templomi cselekmény. Ez a szó jelentheti azt, hogy jelen vagy. Jelen vagy abban a világban, amelyben élsz, az életben és a környezetedben. Ez a szó azt jelenti, hogy tovább adsz valamit abból, amit te is kapsz fentről.
Egyik alkalommal, még az általános iskolában, egy kétségbeesett pillanatomban odalépett hozzám az egyik tanárnőm és megkérdezte, hogy mi a baj. Én elmondtam, hogy elfelejtettem elhozni otthonról a tízóraimat és most nincs nálam étel. Erre ő belépett a nevelői szobába és pár pillanat múlva egy zacskó péksütivel tért vissza, kezembe nyomta és csak annyit mondott, hogy „Jó étvágyat!”. Ennek most már lassan 15 éve és én még a mai napig sem felejtettem el. Nem tudom pontosan, hogy a tanárnő mennyire volt istenhívő vagy milyen gyakran járt templomba és hallgatta meg a prédikációt, de ebben a helyzetben valami olyat tett, amire Jakab apostol hívja fel a figyelmünket.
Amikor körül nézünk a környezetünkbe, a munkahelyünkön, az iskolába vagy csak az utcán és látunk valakit, akinek szüksége van ránk, odamegyünk és megtesszük, amit tudunk, akkor mi valóban tiszteljük az Istent. Mivel? Azzal, hogy tovább adunk valamit, amit mi is kaptunk, Tőle, kegyelemből.
Áldott napot!
bejegyezte: csomó hajni – január 11, 2022
Kommentáld!