„A II. Vatikáni Zsinat után 60 évvel, az út folytatódik” alcímmel kedden jelent meg Andrea Tornielli, a Vatikáni Rádió szerkesztő igazgatójának jegyzete a neves évforduló kapcsán. „XXIII. János volt az a pápa, aki egy parasztember nyugodt és határozott tempójával megragadta az idők jeleinek pozitív oldalát és olyan döntést hozott, amelyről elődei lemondtak”.

Andrea Tornielli – Vatikáni Rádió

„A katolikus egyház, amely ezen az ökumenikus zsinaton keresztül felemeli a vallási igazság fáklyáját, mindenki szerető anyjaként akar megmutatkozni, mint jóakaratú, türelmes, irgalommal és jósággal teli anya…” Hatvan év telt el azóta, hogy XXIII. János pápa megnyitotta a II. Vatikáni Ökumenikus Zsinatot. Az idős pápa 1962. október 11-én 37 perces, latin nyelvű beszéddel fordult a Szent Péter bazilikában összegyűlt 2449 püspök kollégiumához és a téren várakozó hatalmas tömeghez, amely látta a püspökök hosszan kanyargó körmenetét, mint egy régóta remélt álom és kitartó vágyakozás beteljesülését. Roncalli pápa maga nem tudta kikötőbe vinni a hajót, amely aznap útnak indult. Mégis, csak ő merte azt megtenni, egy parasztember nyugodt és határozott tempójával, hogy megragadja az idők jeleinek pozitív oldalát és olyan döntést hozzon, amelyről elődei lemondtak. Csak ő volt képes arra, hogy megnyissa a zsinatot. Miként csak utódja, VI. Pál tudta befejezni a Vatikáni Zsinat munkáját és neki sikerült betölteni azt a csodát, hogy az összes zsinati dokumentumot szinte egyhangúlag megszavazzák. Montini pápa a következő évtizedben – a belső viszályok és megosztottságok idején – a „türelem mártíromságát” szenvedte el, hogy Péter bárkájának kormányát szilárdan kézben tartsa, nehogy zátonyra fusson a hátrafelé lökésektől a sekély vízben, vagy éppen a fékeveszett előresietés leomló szirtjei miatt.

Hatvan évvel később ez a zsinati út még nem zárult le. Ferenc pápa a múlt század Péter utódjai közül az első, aki nem élte át közvetlenül az eseményt zsinati atyaként vagy teológusként, de mégis konkrétan követi annak útjait. Úgy teszi ezt, hogy mindenkit emlékeztet az Egyház egyetlen céljára, amire rendeltetett, vagyis az evangélium hirdetésére.  Róma mai püspökének tanítótevékenysége visszatükrözi XXIII. János pápa alig hatvan éve mondott szavait: „Tanúságot tenni az Egyház arcáról, aki mindenek szerető, kedves, türelmes, irgalmassággal teli Anyja”, vagyis képes közelségre és gyengédségre, képes elkísérni a sötétségben lévőket és a rászorulókat. Olyan egyház ez, mely nem önmagában bízik és nem fut evilági hatalom vagy média siker után, hanem alázattal Ura mögé sorol és egyedül csakis Őbenne bízik.