„Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek.”
Tudatában vagy annak, hogy megfigyelnek? No nem a biztonsági kamerákra gondolok, vagy arra, hogy lehallgatják a telefonodat, esetleg a titkosszolgálat követ. Arra a megfigyelésre gondolok, amely természetes módon együtt jár azzal, ha magadat hívőnek vallod. Más szemmel néznek rád, öntudatlanul is magasabbra teszik számodra a lécet, többet várnak el tőled. A környezetedben élők kíváncsian figyelik, hogyan reagálsz a váratlan élethelyzetekre, mit teszel, ha megbántanak, mit jelent hitben járni. Legtöbben nem gonoszságból teszik ezt, egyszerűen felfedezik a különbséget az életed és az életük között. Isten ezen a figyelmen keresztül is küzd emberek megmentéséért, teszi megismerhetővé az ő szeretetét és csodáit számukra.
Miközben „színháza lettünk a világnak” (Csia Lajos fordítása), megvan a veszélye annak, hogy a kereszténység „szerepét” csupán magunkra vesszük, eljátsszuk. Ebben a „színházban” valós élethelyzetekben, hús-vér emberek hoznak döntéseket, életre-halálra. A szeretet akkor valódi, ha „színészkedés nélküli” (Róma 12.9), azaz nem megjátszott, színlelt, hanem őszinte, megharcolt. Ehhez mély és gyökeres változásnak kell történnie a szívünkben, amelynek eredményeként megváltoznak az indítékok és a cselekedetek is. Pontosan ezt ígéri Isten: új szívet, s új lelket (vö. Ezékiel 36.26-27), s ezért nem fél „színpadra állítani” az övéit.
Teljes lényeddel, minden élethelyzetedben gyakorolhatod iránta a bizalmat és átélheted szabadító jelenlétét a mai napon is!
Járj Istennel, hogy eszköze lehess mások megmentésében!
Legyen áldott a napod!
bejegyezte: Hiti – május 10, 2021
Kommentáld!