Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.

Zsoltárok 36:7

Az autómobilok elterjedésének hajnalán egy férfi Ford T- Modellje lefulladt az út közepén. A tulajdonos hiába próbálkozott, nem tudta elindítani. Ekkor egy limuzin húzódott le mellé, és egy szívós, energikus férfi szállt ki a hátsó ülésről, hogy felajánlja a segítségét.
Az idegen pár percig babrált a motorban, aztán így szólt: „Most próbálja meg!” A motor azonnal életre kelt. A jól öltözött férfi Henry Fordként mutatkozott be, majd ezt mondta: „Én terveztem és építettem ezeket az autókat, így tudom, hogy mit kell tenni, ha valami elromlik.”
Amikor az életünk elromlik, a tervünk darabokra hullik és minden tönkremegy, akkor várnunk kell arra, hogy Isten felbukkanjon. Tudnunk kell azt, hogy Ő alkotott bennünket, és Ő ismer és szeret bennünket a legjobban. Kiválasztottak vagyunk… és Ő pontosan tudja, hogy mi a teendő, ha valami félresiklik.
Te és én Isten szeretetének élő, húsvér megtestesülése vagyunk. Örömmel forgathatjuk szívünkben a Zsoltárok 139:14-16-ban szereplő drága igazságot: „Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.”
Gondolj csak bele! Isten felügyelte a formálódásunkat, és szeretetben – szeretetre – lettünk teremtve egy különleges és szent céllal. Hát nem csodálatos?

Együtt örvendezhetünk a Zsoltárossal, aki ezt írta: „Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája.”(Zsoltárok 100:3)

Sok nő beleesik azon hazugságok csapdájába, amelyek szerint mi nem vagyunk többek holmi báboknál Isten kezében; hogy csupán azért alkotott, hogy eszközként használhasson bennünket, vagy valamiféle rabszolgaként, aki a parancsait lesve beteljesíti a terveit. Az előző igeversben azonban az „ÚR” kifejezés a szó szoros értelmében apát, vagy drága apukát jelent, ami bensőséges kapcsolatot feltételez egy szerető édesapa és gyermeke közt.
Istennek kétség kívül vannak tervei velünk, de félreértelmezzük az Ő személyiségét és szívét, ha úgy gondoljuk, hogy ezek a tervek büntetésként szolgálnak azért, mert nem vagyunk elég jók. A legjobb, legcsodálatosabb tervek az életünkre nézve a teremtőnk kezében vannak, aki a világon a legjobban szeret bennünket.
Mindannyian kétségbeesetten próbálunk szeretni és szeretve lenni. Ösztönösen keressük az értelmet, és velünk született szükségletünk a valahová tartozás.
Az értéket kutatjuk értéktelen helyeken.
Megerősítést várunk arra érdemtelen helyekről.
Csak a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolaton keresztül tudjuk megtapasztalni a valódi szeretetet; azt a szeretetet, amelyben nincs helye az elutasításnak, és amely elűzi a magányt. Ezen a felbecsülhetetlen értékű ajándékon keresztül érthetjük meg azt a csodálatos igazságot, hogy ha születésünk esetleg emberileg nem tervezett és nemkívánatos is volt, Isten tervezett és kívánt életre hívni bennünket. És ez, kedves barátom, elég!
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)



Imádkozzunk Atyám, köszönöm, hogy úgy szeretsz engem, ahogy vagyok. Most elfogadom a Te felbecsülhetetlen ajándékodat. Taníts engem, hogy megérthessem azt az igazságot, miszerint az én valódi értékem benned rejlik – és nem az emberek ítéletében. Ma teszek egy lépést hitben, hogy azzá a nővé válhassak, akivé Te teremtettél. Jézus nevében, Ámen

Most te következel Olvasd el a Máté 10:30-at. Hogyan segít neked ez az igevers megérteni azt, hogy milyen különleges is vagy Isten számára? Örökítsd meg az ezzel kapcsolatos gondolataidat.