A hazai rádió a Mária Rádió (MR) világcsaládjának 46. tagjaként 2006. január 15-én kezdte meg sugárzását Budapesten. Az önkéntes szolgálatra épülő és kizárólag adományokból élő rádió programjainak gerincét az imádság alkotja.

A magyarországi MR indulásának 15. évfordulója alkalmából bemutatott szentmisére nagy számban jöttek el a hívek. Monostori László, a budapesti Lehel téri Árpád-házi Szent Margit-templom plébánosa köszöntötte a mise főcelebránsát, Erdő Péter bíborost, prímást, a Mária Rádió vezető képviselőit, önkénteseit, külön a misén koncelebráló Lukovits Milán ferences szerzetest, a Mária Rádió műsorigazgatóját.

A plébános emlékeztette a jelenlévőket a kezdetekre, amikor a Szabadság téri stúdióban először szólalhatott meg a rádió, amely jó néhány éve már a Lehel téri templom közelében található székhelyéről, a Gogol utcából sugározza műsorait.

Mintha csak tegnap történt volna – emlékezett a kezdetekre Monostori László, aki azt is elmondta, hogy a szentmisét a kamaszok Isten szerinti életútjáért ajánlják fel.

Erdő Péter bíboros ünnepi homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

„Krisztusban Kedves Testvéreim!

A mai evangéliumban az apostolok meghívásáról hallottunk. Nem véletlenül kerül a hangsúly a meghívásra. Jézusnak is, meg a korabeli rabbiknak is voltak tanítványaik. De a rabbik olyan tanítványokkal rendelkeztek, akik őket kiválasztották. Az jött hozzájuk, aki úgy gondolta, érdemes meghallgatni ezt a bölcs rabbit, sokat lehet tanulni tőle. Tehát a tanítványok választottak maguknak tanítómestert, hogy aztán a nyomába szegődjenek, vagy ha jobbat találnak, hát átpártoljanak ahhoz.

Jézus tanítványai nem maguk választják maguknak a mestert, hanem Jézus szólítja meg őket. Jézus odagyűjt maga mellé sok tanítványt, de azok közül kiválaszt tizenkettőt. És azt a tizenkettőt külön tanítja és neveli. Képezi őket. Mintha egy sajátos feladatra készítené elő ezt a csoportot.

Kispapokkal találkozva, hivatásra készülve, fiatalokkal beszélve, akik most próbálnak dönteni az életükről, újra meg újra előkerül ez a kérdés. És alapvető dolog majdnem mindegyiküknél, hogy a választás bizonytalanságát élik át. Válasszam ezt, jó lesz ez nekem, ki tudok-e én ebben kellően bontakozni, jól meg fogom a helyemet találni, vagy válasszak valami mást? Halasszuk el, sohasem lehet tudni, akkor valami köztes foglalatossággal el kell tölteni pár évet, nem kell jelentkezni papnak, sem olyan egyetemre vagy főiskolára, amely azután biztos kenyérkeresetet ad, hogy az ember családot alapíthasson tisztességgel, hanem hát lehet menni, olyasmit tanulni, amiből valószínűleg megélni nem lehet, de hát azzal is telik az idő. Talán nem is kell nagyon erőlködni hozzá.

Választunk? Föl van kínálva egy nagy tál, és akkor abból tetszésünk szerint?

A jézusi meghívás egyáltalán nem ilyen, gyökeresen különbözik ettől! Nem annyira a választás helyzetét éli meg az, aki efféle hivatásra készül, hanem sokkal inkább a meghívottságot, sokkal inkább azt az érzést, hogy valamit tennem kell, valahová küldetésem van. Talán nem is tetszik, talán még az értelmével sem vagyok tisztában, talán nem is tudok hinni a sikerében, nem vagyok biztos benne, ha ott elkezdek majd fáradozni, lesz-e eredménye. Aki így érzi magát, az már közel áll hozzá, hogy valódi hivatásról lehessen beszélni.

A tizenkét apostol Izrael tizenkét törzsének felel meg. Mintha egy új népnek az ősatyái gyűlnének egybe. Vagy ha tetszik, az új tizenkét törzsnek a főnökei. Szokták néha azt mondani, hogy Jézus olyan próféta volt, aki csak az elközelgő Isten országának, a világ végének a gondolatkörében élt, mintha nagy álmodó lett volna, és dehogyis akart ő Egyházat alapítani, meg szervezetet létrehozni. Ez tévedés, megtalálható a Szentírásban nagyon sok helyen, hogy mennyire céltudatosan gyűjti, neveli maga köré a tanítványokat. Tehát igenis látható népet, ha tetszik, az újszövetség választott népét gyűjti oda maga köré azokból, akik hisznek és elfogadják a tanítását. De ez a választott nép nagyon másmilyen. És majd Pilátus előtt se azt fogja mondani Jézus, hogy nem vagyok király. Hanem azt mondja, hogy „az én országom nem ebből a világból való”.

Látható nép, de nemcsak ezen a világon él. Ebben a világban él, de nem ennek a világnak a logikája szerint él. Ilyen titokzatos nép az Egyház. Ilyen titokzatos ország a Krisztus országa, amely már itt a földön elkezdődik. Ez számunkra azt jelenti, hogyha most szeretnénk az Egyház életét szebbé, jobbá, krisztusibbá tenni, akkor nem elégedhetünk meg azzal, sem most, sem régen, sem a jövőben, hogy a világi politikából, a világi szervezésnek a tudományából átvesszük az elveket, átvesszük a módszereket, alkalmazzuk az Egyházra, és majd attól hatékonyabbak leszünk. Nem! Tanulhatunk a kultúrától, nem is tudjuk elfelejteni azt a kort, amelyikben élünk, a fogalmaink is azok, melyek a világban közkeletűek, mégis olyan szerényen és kritikusan kell ezt alkalmaznunk az Egyházra, hogy tudjuk: bármit is teszünk szervezésben vagy technikában, mégiscsak a Szentlélek az, aki az Egyházban működik, és mi csak nagyon alázatos eszközei lehetünk.

Tizenöt évvel ezelőtt, a küldetésnek, a szerény lehetőségeknek, az elkötelezettségnek a feszültségében kezdte meg szolgálatát Magyarországon a Mária Rádió. Azóta igazolta az élet, hogy nagy szükség van rá.

Aki nemcsak áttételesen, indirekt utalások formájában szeretne a hívő világnézettel találkozni, hanem közvetlen, imádkozó segítséget, társat keres a hitben és az imádságban, az megtapasztalta, hogy a Mária Rádió mellette áll. Különösen most, a világjárvány idején bizonyította ez a rádió, hogy közel tudja vinni az örömhírt, az imádkozó és liturgiát ünneplő Egyházat mindenkihez, betegekhez, magányosokhoz, rászorulókhoz, mindazokhoz, akik úgy érzik, hogy katolikus hitükkel talán egyedül állnak a környezetükben. Mert a Mária Rádió közösséget teremt.

Adja Isten, hogy a jövőben is sok áldás és siker kísérje szolgálatát!”

A Mária Rádió alapításának 15. évfordulója alkalmából bemutatott szentmise végén Lukovits Milán szólt a jelenlévőkhöz: hangsúlyozta, hogy az MR célja végső soron nem a jó műsor, a sok hallgató vagy az újabb frekvenciák megszerzése, hanem az, hogy „Krisztus tanítványát nevelje belőlünk”.

A ferences műsorigazgató megköszönte Erdő Péter bíborosnak a tanítást, s hogy figyelemmel kíséri a rádió munkáját; köszönetet mondott a támogatóknak a nagylelkűségükért; a hallgatóknak azért, hogy előrehaladtak a tanítványság terén, hiszen „ez inspirálja a Mária Rádió önkénteseit, munkatársait”.

Megköszönte mindazok erőfeszítéseit, akik a rádió hazai indulását elősegítették, azokét, akik az elmúlt években a műsorokat készítették, a technikai hátteret biztosították, a terepen végezték a munkájukat, vagy éppen a rádió ismertségét növelték. Nem utolsósorban pedig kérte Erdő Péter bíborost, hogy továbbra is kísérje figyelemmel és imájával az MR munkáját. „Isten éltesse a 15 éves Mária Rádiót!” – zárta beszédét a műsorigazgató, aki a járványhelyzetben levél útján hívta imádságra és böjtre a Mária Rádió hallgatói családját a fertőzés megszűnéséért, valamint a koronavírus-járványban elhunytakért.

A Mária Rádió célja minél szélesebb rétegekhez közelebb vinni Isten igéjét. Ennek érdekében létrehozott egy internetes oldalt hangtar.mariaradio.hu címen a műsorok visszahallgatására.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír