Öten indultak el: Dominique, az őt kísérő doktornő és további három társuk. Az elejétől a végéig meg akarják tenni az utat, vállalva a napi 20-25 km-es szakaszok megtételét. „Általában fél 8 körül indulunk, de volt már, hogy reggel 6-kor vágtunk neki az aznapi etapnak. Ha hajnalban indulunk, a köd elfedi előlünk a megmászandó csúcsokat, így nem veszítjük el a kedvünket” – mondja nevetve Dominique.

A férfin 2010 végén szívműtétet kellett végrehajtani, melyet 2011-ben egy súlyos betegség, majd újabb szívműtét követett. „A második műtétem előtt azt mondtam a feleségemnek: ha ezt túlélem, elmegyek Santiagóba.”

Elhatározásában plébániája egész közössége támogatta. „A többiek lelkesedése megerősített abban, hogy belevágjak. Meg akarom mutatni, hogy a testi fogyatékosság nem lehet akadálya annak, hogy az ember teljesítse vágyait.”

A kis csapat Saint-Jean-Pied-de-Port-ból indult útnak. Több francia plébánia hívei is jelezték, hogy hosszabb-rövidebb időre csatlakozni fognak hozzájuk, mert ők is részesei szeretnének lenni ennek a nagyszerű vállalkozásnak. Dominique plébánosa, Julien Dupont atya az utolsó héten, július elején kapcsolódik be a zarándoklatba.

„22 napja vagyunk úton” – nyilatkozta június 18-án a La Croix-nak Dominique, aki Pünkösdkor indult el Santiago felé. – „Nemsokára Leónba érünk. Még nagyjából 300 kilométerünk van hátra. Fizikailag nagyon fárasztó, de a lelkesedésünk nem csökkent.” Társai szerint Dominique soha nem panaszkodik, hatalmas lelkiereje van, és mentálisan is alaposan felkészült az útra. Kerekesszékét is külön felszerelték, hogy alkalmassá tegyék egy ilyenfajta igénybevételre, de az erősebb emelkedőkön és lejtőkön az útitársak segítenek: előfordul, hogy Dominique székét akár öten is húzzák, és egy hatodik tolja. A nagyon kanyargós és szűk utak is külön nehézséget jelentenek.

„És itt van az éjszakai szállás kérdése is. Nem könnyű megoldani, mert olyan helyet kell találnunk, ahol vannak mozgássérültek számára kialakított helyiségek – mondja Dominique. – Volt olyan hely, ahol a szállásadó azt mondta, hogy 4-5 éve fordult meg nála utoljára mozgáskorlátozott zarándok. A problémát úgy oldjuk meg, hogy egyik társam mindig előremegy felderíteni az aznapi szálláslehetőségeket.”

„Mindannyian vallásosak vagyunk. – folytatja a férfi. – Az utunk vallási és spirituális oldala nagyon erős. Minden reggel felolvasást tartunk, és napközben is kétóránként megállunk, hogy egy-egy részt elolvassunk a Szentírásból. Nagy csalódás azonban, hogy a zarándokutat szegélyező templomok többsége zárva van. Indulásunk óta mindössze ötször tudtam részt venni szentmisén.” Santiago de Compostelába való megérkezésükkor azonban már Julien Dupont atya is velük lesz, és ő fogja celebrálni a misét.