Az évközi hatodik vasárnap evangéliumi szakaszát elemezve Ferenc pápa arra buzdította a híveket, hogy fogadják el a nyolc boldogság logikáját, nyissák meg szívüket Jézusnak és követésében találják meg az élet örömét az anyagi javak birtoklása, a hatalomvágy, az önközpontúság helyett.

Vertse Márta – Vatikán

Az igazi tanítvány az élet ajándékaiban, vagyis a teremtett világban, a testvérekben találja meg a boldogságot. Az anyagi javakat is örömmel osztja meg másokkal, mivel Isten logikája szerint él – fejtette ki tanításában a pápa.

 

A vasárnapi evangéliumi szakasz középpontjában a boldogságok állnak (vö. Lk 6,20-23) – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd megjegyezte, hogy Jézus, bár nagy tömeg veszi körül, a boldogságokat tanítványai felé fordulva hirdeti ki, mivel azok meghatározzák Jézus tanítványainak önazonosságát. A boldogságok furcsának, szinte érthetetlennek tűnhetnek azok számára, akik nem Jézus tanítványai. Amikor azonban feltesszük a kérdést, hogy milyen egy Jézus tanítvány, a válasz pontosan a boldogságokban van – fejtette ki a pápa, majd az első boldogságot elemezte, amely az összes többi alapját képezi: „Boldogok vagytok ti szegények! Tiétek az Isten országa”. Boldogok vagytok, szegények – ezt a két dolgot mondja Jézus övéiről: azt, hogy boldogok és azt, hogy szegények; sőt, azért boldogok, mert szegények – szögezte le Ferenc pápa.

 

Felmerül a kérdés, hogy milyen értelemben boldogok a szegények? – folytatta elmélkedését a pápa. Abban az értelemben, hogy Jézus tanítványa nem a pénzben, nem a hatalomban vagy az anyagi javakban találja örömét, hanem azokban az ajándékokban, amelyeket minden nap Istentől kap, mint az élet, a teremtett világ, a fivérek és nővérek és így tovább. Ezek az élet ajándékai. Jézus tanítványa még a birtokában lévő anyagi javakat is örömmel osztja meg másokkal, mert Isten logikája szerint él. És milyen Isten logikája? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. A válasz pedig az ingyenesség. A tanítvány megtanulta, hogy ingyenességben éljen. Ez a szegénység egyben az élet valódi értelméhez való viszonyulás is, mert Jézus tanítványa nem gondolja, hogy annak már birtokában van, hogy már mindent tud, hanem tudja, hogy minden nap tanulnia kell. Ez egyfajta szegénység: annak a tudata, hogy minden nap tanulni kell. Jézus tanítványa, mivel ilyen a hozzáállása, alázatos, nyitott személy, mentes az előítéletektől és a merevségektől.

 

A pápa ezután utalt a múlt vasárnapi evangéliumi szakasz egy szép példájára: Simon Péter, szakértő halász, elfogadja Jézus meghívását, hogy vesse ki a hálókat egy szokatlan órában; majd ámulattal telve a csodálatos halfogás után ott hagyja a bárkát és minden javát, hogy kövesse az Urat. Péter mindent maga mögött hagyva bizonyítja engedelmességét és Jézus tanítványává válik. Azonban aki túlságosan ragaszkodik saját elképzeléseihez, saját bizonyosságaihoz, nehezen tudja valóban követni Jézust. Csak egy kicsit követi, azokban a dolgokban, amelyekben az illető „egyetért Ővele és Ő egyetért velem”, de a többiben nem. A tanítvány nem ilyen – szögezte le a pápa. Az ilyen emberen azután szomorúság vesz erőt, mert számításai nem jönnek be, mert a valóság eltér észjárásától és elégedetlen marad. A tanítvány ezzel szemben képes rá, hogy megkérdőjelezze saját bizonyosságait, tudja alázatosan keresni Istent minden nap és ez lehetővé teszi neki, hogy behatoljon a valóságba, megragadja annak gazdagságát és összetettségét.

A boldogságok látszólagos ellentmondása

Más szóval mondva, a tanítvány elfogadja a boldogságok paradoxonját, látszólagos ellentmondását: a boldogságok azokat nyilvánítják áldottnak, vagyis boldognak, aki szegény, akinek olyan sok minden hiányzik és ezt elismeri. A pápa rámutatott, hogy emberileg szólva ezt másképp gondolnánk: az a boldog, aki gazdag, aki jólétben él, akit megtapsolnak és sokan irigyelnek, akinek minden biztonsága megvan. De ez a világias gondolkozás, nem a boldogságoké. Jézus éppen ellenkezőleg, kudarcnak nyilvánítja a világi sikert, amennyiben önközpontúságon alapul, amely fennhéjázóvá duzzaszt és utána űrt hagy a szívben. A boldogságok látszólagos ellentmondásával a tanítvány hagyja magát válságba sodorni, mert tudatában van annak, hogy nem Istennek kell a mi logikánba belépnie, hanem nekünk az övébe. Ez olykor fáradságos utat követel meg, de amelyet mindig öröm kísér. Mert Jézus tanítványa örömmel teli, azzal az örömmel, amely Jézustól jön. Emlékezzünk rá, hogy az első szó, amit Jézus mond a „boldogok”, - innen a boldogságok elnevezés. És ez rokonértelmű szava annak, hogy Jézus tanítványai vagyunk. Az Úr, megszabadítva bennünket az önközpontúság rabszolgaságából, kizökkent bezártságainkból, feloldja keménységünket, megnyit bennünket a valódi boldogságnak, amely gyakran ott található, ahol nem is gondolnánk. Ő az, aki életünket vezeti, nem pedig mi, előítéleteinkkel, szükségleteinkkel. A tanítvány végül az, aki hagyja, hogy Jézus vezesse, aki megnyitja szívét Jézusnak, meghallgatja és követi útján.

 

Tegyük fel mindannyian magunknak a kérdést – buzdított rá a pápa: rendelkezem-e a készséggel, hogy Jézus tanítványa legyek, vagy annak a merevségével viselkedem, aki úgy érzi, hogy minden rendben van, hogy már megérkezett? Hagyom, hogy a boldogságok látszólagos ellentmondása „kizökkentsen” biztonságaimból, vagy továbbra is elképzeléseim határain belül maradok? És azután a boldogságok logikájával, a fáradozásokon és nehézségeken túl, érzem Jézus követésének az örömét? Ez a tanítvány legfőbb vonása: a szív öröme – mondta nyomatékosan a pápa, megismételve: „Ne feledjük el: a szív öröme. Ez a próbaköve annak, hogy valaki tanítvány-e: van-e öröm a szívében? Van öröm a szívemben? Ez a lényeg”. Végül Máriához fohászkodva fejezte be beszédét a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt: „A Szűzanya, az Úr első tanítványa segítsen minket, hogy nyitott és örömteli tanítványokként éljünk”.

 

Az Úrangyala elimádkozása után a pápa Máriához fohászkodott, hogy eszközölje ki Ukrajna békéjét:

„Az Ukrajnából érkező hírek nagyon aggasztóak. Szűz Mária közbenjárására és a politikai felelősek lelkiismeretére bízok minden békére irányuló erőfeszítést. Imádkozzunk csöndben” – kérte a Szent Péter téren összegyűlt híveket Ferenc pápa, majd köszöntötte a római híveket, az Olaszországból és külföldről érkezett zarándokokat.