“Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani.”
János evangéliuma 15. fejezet 20. vers
Ez nem éppen az a bíztatás, amit mi várnánk. Jézus szavai inkább tűnnek lelombozónak, mint reménykeltőnek. Az ember sokkal könnyebben figyel a negatívumokra, mint a pozitívumra. Ez most sincs másképp. Észrevesszük a mondatban az üldözést, viszont ebben kimerül a gondolkodásunk. Nézzük most meg együtt az egész verset!
Az első mondat egy idézet önmagától. Jézus magát idézi, ráadásul ugyanezen beszélgetésben már elhangzik a mondat. “Nem nagyobb a szolga az uránál.” Ő maga mondja ki, hogy ismétel. Miért? Azért, mert az ismétlés a tudás anyja. Meg kell értetni a tanítványokkal, hogy ők a szolgák, és a velük szemben ülő személy pedig az úr. Értelmetlen a “ki a nagyobb” vita, ami oly sokszor beszédtéma volt köztük, hisz Jézus a nagyobb. Ők szolgák. Ez nekünk mára furcsa, sőt néha rossz érzéseket kelt, pedig nincs benne semmi rossz. A szolga sorsa ugyanaz, mint az uráé. Jézus sorsa a tanítványoké. Őket is üldözni fogják, de ők is győzni fognak. A szolga nem lép az ura helyébe, hogy helyette döntsön. A szolga végzi a rábízott feladatokat, bízva az ura döntéseiben még akkor is, ha nem érti.
A történet nem olyan sötét mint hisszük, és nem csak a tanítványoknak szól. Ma is, neked is üzen Jézus. Emlékezz, hiszen már elmondta! A szolga nem nagyobb az uránál. Ha az úr nyert, te is győzhetsz, ha követed! Bármilyen üldözés ér, a végén győztesként jössz ki a küzdelemből.
Kövessd az Urat, hogy te is vele győzz!
Kommentáld!