Jézus barátaimnak mondalak benneteket és megígéri, hogy mindig velünk lesz.

„Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Máté 28:20)

A szív útja ötödik lépése a következő: „Barátaimnak mondalak benneteket.”

Jézus mennybemenetele előtt, bátran kijelentette: „Mindig veletek vagyok.” Isten nem akart egyedül hagyni minket a földön, hanem egy mélyebb barátságra hívott minket, örökké együtt járva velünk.

Ez az a kapcsolat, amelyre Jézus vágyakozik, ahogy a keresztre feszítés előtt elmagyarázta az apostoloknak.

Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. (János 15:15)

A mélyebb szeretetre való felhívás egyik legszembetűnőbb jele az Eucharisztia szentsége. Jézus ígéretének megvalósulása, hogy mindig velünk van, és minden katolikus egyházban a tabernákulum mellett égő piros gyertya (szentélylámpa)

emlékeztet, hogy ott van, remélve, hogy észre fogjuk venni és elfogadjuk a barátságát.

Azáltal, hogy elfogadjuk ezt az ajánlatot, és Jézussal járunk, megkezdjük Jézus szíve gondozásának megismerését és saját magunkké alakítását. A szemével látjuk a világot, felismerve az emberiség előtt álló számos kihívást, és minden nap felajánlva magunkat, ígéretet téve arra, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk testvéreink és társaink sorsának enyhítésére.

Ahogy Szent János Jézus szívére tette a fejét, így nekünk is meg kell tennünk ugyanezt, és meg kell hallgatnunk, amit Jézus mond, és hol van a szíve. Ezzel a szemmel nézhetjük a világot, és felismerhetjük, milyen szerepet tölt be a mai világ nagy szenvedésének enyhítésében.

Imádkozzunk, hogy együtt járhassunk Jézussal barátságban, látva a világot, ahogy ő látja, és tegyünk mindent imádságban és cselekedetekben, hogy a világ jobb hely legyen. Sok kihívással kell szembenézni ebben a világban, de egyesítve szívünket Jézus szívéhez, megértjük a béke és az öröm valódi útját.