Pünkösdvasárnap délben, az ünnepi szentmisét követően Ferenc pápa dolgozószobája ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket. A Regina Coeli elimádkozása előtt mondott beszédében az evangéliumi szakaszt elemezve a „megtanít” és az „emlékeztet” szavakhoz, a Szentlélek cselekvését kifejező igékhez fűzte elmélkedését.

Vertse Márta – Vatikán

A Szentlélek nem kötődik múló korszakokhoz vagy divatokhoz, hanem minden korral összekapcsolja Jézus szavait, elhozza napjainkba a feltámadt és élő Krisztus időszerűségét – tanította Ferenc pápa, arra figyelmeztetve a keresztényeket, hogy ne feledkezzenek meg Jézus szeretetéről a nehézségek közepette sem, hanem gyakran hívják segítségül a Szentlelket, aki az evangélium szavain keresztül szól életünkhöz.

 

A pápa beszéde elején szép vasárnapot és egyben szép ünnepet kívánt, utalva rá, hogy Pünkösdvasárnap ünnepeljük a Szentlélek kiáradását az apostolokra, ami Húsvét után ötven napra következett be. Ezt Jézus többször is megígérte. A pünkösdvasárnapi evangéliumi szakasz tartalmazza az egyik ilyen ígéretet, amikor Jézus azt mondja tanítványainak: „A Vigasztaló pedig, akit az Atya nevemben küld, megtanít majd mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26). Ezt teszi a Lélek: megtanít mindent és emlékeztet mindenre, amit Krisztus mondott. Gondolkozzunk el ezen a két cselekvésen: megtanítani és emlékeztetni, mert Ő, a Szentlélek így hozza el szívünkbe Jézus evangéliumát.

 

A Szentlélek mindenekelőtt tanít – állapította meg Ferenc pápa. Ezáltal segít nekünk, hogy leküzdjünk egy akadályt, amely a hit tapasztalata során jelentkezik: a távolság akadálya. Ugyanis felmerülhet a kétely, hogy az evangélium és a mindennapi élet között nagy távolság áll fenn: Jézus kétezer évvel ezelőtt élt, más idők voltak, más helyzetek, tehát az evangélium már idejétmúltnak tűnhet, ami már nem alkalmas arra, hogy napjainkhoz, korunk igényeihez, problémáihoz szóljon. Számunkra is felmerül a kérdés: mit üzenhet az evangélium az internet és a globalizáció korában? Milyen hatást gyakorolhat ma szava? – tette fel a kérdéseket Ferenc pápa.

 

Válaszában megállapította, hogy a Szentlélek a távolságok áthidalásának a specialistája, Ő át tudja hidalni a távolságokat, megtanítja, hogy hogyan küzdjük le azokat. Ő az, aki összekapcsolja Jézus tanítását minden idővel és minden személlyel. Ővele Krisztus szavai nem emlékek, Krisztus szavai a Szentlélek ereje által életre kelnek ma! Igen, a Lélek megeleveníti számunkra szavait: a Szentírás révén szól hozzánk és irányít bennünket a jelenben. Ő nem fél az évszázadok múlásától; sőt, figyelmessé teszi a híveket koruk problémáira és eseményeire. A Lélek ugyanis, amikor tanít, aktualizál: mindig fiatalon tartja a hitet. Mi azt kockáztatjuk, hogy a hitet egy múzeumi tárggyá alakítjuk, fennáll ennek a kockázata! Általa pedig a hit lépést tart a korral: ez az ő munkája. Mert a Szentlélek nem kapcsolódik múló korszakokhoz vagy divatokhoz, hanem elhozza a mába a feltámadt és élő Jézus időszerűségét.

 

Hogyan teszi ezt a Szentlélek? Úgy, hogy emlékeztet bennünket. Ez a második ige: emlékeztet, vagyis visszavezet a szívhez – fejtette ki a pápa, az olasz ri-cordare szóhoz fűzve gondolatait, amely a latin „cor” (szív) szóból ered. A Lélek visszahozza az evangéliumot szívünkbe. Az történik, ami az apostolokkal: sokszor hallgatták Jézust, mégis olyan kevéssé értették meg. Velünk is ez történik. De Pünkösdtől kezdve a Szentlélekkel emlékeznek és megértik. Befogadják szavait, mint amelyek kifejezetten nekik szólnak és egy külső ismeretből egy élő, meggyőződéses, örömteli kapcsolatra lépnek az Úrral. A Lélek az, aki ezt teszi: a „hallomás” helyett Jézus személyes ismeretségébe vezet be, aki belép szívünkbe. Így a Lélek megváltoztatja életünket: azt teszi, hogy Jézus gondolatai a mi gondolatainkká válnak. És ez emlékeztet bennünket Jézus szavaira, elhozva őket szívünkbe.

 

A Lélek nélkül, aki emlékeztet Jézusra, a hit feledékennyé válik. Sokszor a hit emlékezet nélküli emlékké válik: azonban az emlékezet élő és az élő emlékezetet a Lélek hozza el. Tegyük fel magunknak a kérdést: feledékeny keresztények vagyunk-e? Talán elegendő egy kedvezőtlen esemény, egy nehézség, egy válság, hogy megfeledkezzünk Jézus szeretetéről és kétségbe, félelembe essünk? Ez baj lenne! Vigyázzunk, hogy ne váljunk feledékeny keresztényekké – buzdított rá a pápa. Ennek az orvossága, hogy hívjuk a Szentlelket. Tegyük ezt gyakran, különösen a fontos pillanatokban, nehéz döntések előtt. Vegyük a kezünkbe az evangéliumot és hívjuk a Szentlelket. Mondhatjuk ezt: „Jöjj el Szentlélek, emlékeztess Jézusra, világosítsd meg a szívemet”. Ez egy szép ima: „Jöjj, Szentlélek, emlékeztess Jézusra, világosítsd meg a szívemet” – ismételte meg a pápa, megkérve a Szent Péter téren jelenlévő híveket, hogy vele együtt mondják el ezt a fohászt. A Szentlélek hívása után pedig nyissuk ki az evangéliumot és el lassan olvassunk egy kis részt. És a Lélek hatására szólni fog életünkhöz – mondta a pápa, majd a következő fohásszal fordult a Szűzanyához: „Szűz Mária, akit a Szentlélek töltött el, gyújtsa meg bennünk a vágyat, hogy imádkozzunk hozzá és befogadjuk Isten Szavát”.