A szentek közé iktatták a francia François de Lavalt, Québec püspökét, aki 1623-ban született Franciaországban és 1708-ban hunyt el Québec-ben; a spanyol José de Anchieta jezsuitát, aki Tenerifén született 1534-ben és Brazíliában hunyt el 1597-ben; valamint a francia Maria Guyart szerzetesnőt, az orsolyiták québeci kolostorának alapítóját, aki 1599-ben született Franciaországban és Québecben hunyt el 1672-ben.

E boldogok eljárásában az ún. „egyenértékű” szentté avatás (canonisatio aequipollens) gyakorlatát alkalmazták. Ezt akkor használják, amikor kiemelkedő egyházi jelentőségű személyekről van szó, akiket ősi, kiterjedt liturgikus tisztelet övez, töretlen életszentség hírében állnak, és csodák kötődnek hozzájuk. Ugyanezt a gyakorlatot alkalmazta Ferenc pápa Angela da Foligno (2013. október 9.) és Fáber Szent Péter (2013. december 17.) szentté avatása esetében. XIV. Benedek pápa „De Servorum Dei beatificazione et de Beatorum canonizatione” kezdetű dokumentumában fogalmazta meg ezt a módozatot, amelyet az egyház rendszeresen használt, még ha nem is gyakran. Ez azzal jár, hogy a pápa előírásával kiterjeszti az egész egyházra Isten szolgája tiszteletét, akit még nem avattak szentté, és beilleszti ünnepét szentmisével az egyetemes egyház kalendáriumába. Ez tehát a pápa végleges ítélete Isten szolgájának életszentségéről, amelyet nem a megszokott szentté avatási formulával mond ki, hanem egy dekrétummal, amely arra kötelezi az egyházat, hogy Isten szolgáját a kanonizált szenteknek fenntartott módon tisztelje.

Ilyen típusú szentté avatás történt egyébként többek között Skóciai Szent Margit királynő, Szent István király és Beato Angelico esetében is.

A Szentatya az audiencia során felhatalmazta továbbá a Kongregációt, hogy hirdesse ki négy másik új szent, egy boldog és nyolc Isten szolgája dekrétumait.

A négy újabb szent: az olasz Giovanni Antonio Farina, Vicenza püspöke (1803–1888),
az indiai Kuriakose Elia Chavara pap (1805–1871), az olasz Nicola da Longobardi (Giovanni Battista Clemente Saggio) szerzetes (1650–1709) és az indiai Szent Szívről nevezett Eufrasia (Rosa Eluvathingal) szerzetesnő (1877–1952).

Hamarosan boldoggá avatják az olasz Luigi Bordino testvért (1922–1977).

A pápa továbbá elismerte hősies erényeit a következő személyeknek, akiket Isten szolgáinak hirdettek ki: a spanyol Francisco y Simón Ródenas kapucinus szerzetes, Santa Marta püspöke (1849–1914), az olasz Adolfo Barberis pap (1884–1967), a francia Marie-Clément (Joseph Staub) ágoston rendi pap (1876–1936), a spanyol Sebastian Elorza Arizmendi világi hívő (1882–1942), a brazil Dulce Rodrigues dos Santos szerzetesnő (1901–1972), a spanyol Juana de la Concepción Sánchez García szerzetesnő (1902–1973), az olasz Maria Giuseppina Teresa Marcucci szerzetesnő (1888–1960) és az olasz Luigi Rocchi világi hívő (1932–1979).

Magyar Kurír