A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia küldöttségét október 2-án hétfőn reggel magánkihallgatáson fogadta Ferenc pápa a dolgozószobájában. Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek, Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke, Kocsis Fülöp hajdúdorogi görög-katolikus érsek, metropolita és Tóth Tamás, az MKPK titkára, a látogatás általános koordinátora a Magyar Katolikus Egyház, a püspökök, a papság és a hívek nevében köszönetüket fejezték ki a Szentatyának a háromnapos apostoli útért.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Bíboros atya! Öt hónappal a Szentatya Magyarországon tett második látogatása után hogyan lehet a mi oldalunkról látni, értékelni a Szentatya látogatásának a jelentőségét?

Azt hiszem, hogy ennek a látogatásnak nagyon értékes eredményei voltak. Egyrészt a hívők ma is fölelevenítik a találkozások emlékét, azt az örömet, hogy milyen jó volt együtt ünnepelni – ebbe beleértve mondjuk a Kossuth téri szentmisét, amikor tényleg a pápa körül ott volt az egész katolikus közösség, sőt a meghívott vendégek is. De nagyon fontos volt a találkozások sora a püspökökkel, a papsággal, a rászoruló emberekkel és aztán az egyetemi élettel. Olyannyira érdekes volt ez az utolsó találkozó, még az elutazás előtt a Pázmány Egyetemen, hogy a Szentatyának az ott elmondott beszédét a rektor úr elküldte az összeg magyarországi egyetemek rektorainak, akik kérték, meg nagy örömmel fogadták ezt a szöveget. Tehát látszik, hogy annak a beszédnek súlya van, az gyűrűzik tovább. De egyébként az összes pápai beszédeket lefordíttattuk különböző nyugati nyelvekre, ezt szépen bekötöttük fehér bőrbe és ma reggel átnyújtottam a Szentatyának, aki örömmel lapozgatta. Majd készül egy színes képes album is a látogatásról, melyben a teljes szövegek tulajdonképpen benne lesznek. Na most, fontos az is, hogy a gyerekek között vagy a fiatalok között is terjedjen és gyűrűzzön az, amit a Szentatya nekünk tanított. Ebben a tekintetben ugye a Sportarénában létrejött találkozás volt egy nagyon fontos vonatkozási pont, de a többi beszédei is. Ezért a piaristák készítettek egy ilyen munkafüzetet, amiben a pápai tanításoknak a nyomán, fiatalos módon lehet azokkal a kérdésekkel foglalkozni, amiket ő felvetett. Tehát egy szélesebb, egy hosszabb távú hatás ilyen formában is előre jelezhető. De vannak egészen más típusú hatások is, melyeket szinte naivnak mondhatnék, azonban mégis jópofák. Például ugye Kocsis Fülöp metropolita úr hozott a pápának most egy trikót. Egy nagy, fekete trikót, amin rá volt nyomtatva a görögkatolikus fiataloknak valamilyen emblémája, de szintén ennek az alkalomnak az emlékére. Tehát nem tudom, hogy a Szentatya ezt magára fogja-e húzni, de minden esetre az, hogy ilyenek készültek és sokan mások viszont fölveszik – ennek van egy érdekes, játékos üzenete.

Egy püspöki testület kereste fel a Szentatyát, most október másodikán, Szent Őrzőangyalok ünnepén, hétfőn reggel. Hogyan fogadta a magyar püspököknek a tulajdonképpen a köszönetét?

Örömmel fogadott bennünket és ő is mondott azért egy-két dolgot. Tehát például a Novák Katalin elnökasszonnyal folytatott beszélgetéseire utalt, beszélt kifejezetten a család értékeiről, a demográfiai kérdésről, tehát milyen fontos az, hogy vállalják a fiatal családok a gyerekeket és hogy hát milyen súlyos az a demográfiai tél, ami ma Európára nehezedik. De még arról is szó került, hogy vannak a külföldi munkavállalók között, akik hozzánk érkeznek, gyakorló katolikusok. És az ő közösségeik, például Budapesten már több helyütt működnek. Gondolok itt első sorban a vietnámiakra. Amit ő lelkesen üdvözölt és említette, hogy ennek másutt is nagyon pozitív tapasztalatai vannak.

Lehet-e látni immár öt hónap távlatában azokat a pontokat, amelyek a Szentatya beszédei nyomán mintegy örökség, mintegy feladat a magyar katolikus egyház számára?

Örökség mindenképpen az elkötelezettség az élet és a család mellett. Ugyanakkor, hát a feladat is mindig nyilvánvaló: szolidaritás egymással, a szomszéd népekkel és mindazokkal, akik valódi rászorultságban érkeznek hozzánk. Tehát ezt mi, azt hiszem, hogy éppen az Ukrajnával határos fekvésünk miatt különösen is átérezzük. Tehát onnan újra és újra érkeznek emberek, akiknek segítségre van szükségük, mi pedig a Karitászon keresztül – főleg – szervezünk újra és újra akciókat, átküldünk sok segítséget a határon, magyar és nem magyar anyanyelvűeknek egyaránt. Tehát azt hiszem, hogy ez a közös felelősségérzet, ez is kapott egy bizonyos hangsúlyt.

Jól lehet, itt folyik Rómában, most kezdődik a szinodális útról szóló püspöki szinódus, de tulajdonképpen mégis az egész világegyháznak egy közös eseménye ez. A magyar egyház otthon hogyan tud ebben részt venni?

A tömegtájékoztatási eszközöknek nagy a szolgálata és nagy a felelőssége. Mert más szinódusok esetén azt tapasztaltuk, hogy volt egy szinódus, ami az aulában folyt, és volt egy, amit a tömegtájékoztatás közvetített, és kettő alig volt köszönőviszonyban egymással. Reméljük, hogy most legalább a katolikus médiában ez másképp lesz, és tényleg reális képet sikerül kapni. Egyébként fontos volt a Szentatyának a beszélgetésben elhangzott mondata vagy kijelentése Szűz Máriáról. Tehát Szűz Mária nem az apostolok egyike volt, Szűz Máriának nem ez a szolgálati küldetése volt az egyház életében, ma sem ez a küldetése, hanem egy egészen kitűntetett hely illeti meg, mint az Egyház Édesanyja, mint Krisztus Édesanyja. Az egyháznak, akinek a jelképe az mindig egy nőalak, akár az apokalipszisben is, tehát a sajátos méltóságát a Szűzanyának, az édesanyáknak és a női küldetésnek is hangsúlyozta a Szentatya. Várjuk, hogy a szinódus munkálatai során ezek a szempontok hogyan fognak fölmerülni.

Köszönöm a beszélgetést. További jó munkát ebben a szép, októberi hónapban, ami a Szűzanyáé.

Köszönöm szépen.

A hangfelvételt lejegyezte: Ujváry-Radics Gabriella