Karácsonykor figyelmünk mindenekelőtt Isten Fiára összpontosul.
Szent Család ünnepén az Egyház azt szeretné kiemelni, hogy ez a Fiú családban érkezett közénk. Ebben a családban, József és Mária gondoskodásával Jézus növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt (Lk 2,52).
Az ünnepet meglehetősen későn vezették be a liturgiába, mivel csak a XIX. század végétől, XIII. Leó pápasága óta ünnepeljük, aki személyesen is írt himnuszokat az imaórák liturgiájába, és tanításában is többször buzdított a názáreti Szent Család életpéldájának követésére.
Az ünnep jelentőségét leginkább a legutóbbi pápák hangsúlyozták: VI. Pál, II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa. Nyilvánvalóan azért, mert még soha nem volt annyira veszélyeztetve a házasság és a család, mint korunkban.
***
Ó, boldogságos égi fény,
halandóknak legfőbb remény,
Jézus, jöttödre felragyog
a szentcsaládi szeretet.
Kegyelmek anyja, Mária,
ki tisztaságos kebleden
a gyermek Jézust ringatod,
a tejjel adva csókjaid;
s kit Isten földre szállt Fia
ez édes névvel hív: atyám,
ki tisztes ősök sarja vagy,
s a Szüzet féltőn őrized:
ti Jessze fényes törzsökén
üdvösségül fakadtatok,
halljátok meg szavunkat itt,
midőn elétek járulunk:
Kegyelmek árja, szent erény,
melytől virágzott házatok,
lelkünket áldva járja át
és óvja szép erkölcseink.
Jézus, ki a szülői szót
követted engedelmesen,
Atyáddal s Szentlelkeddel élsz:
most és örökre áldva légy. Ámen.
Kommentáld!