Egyszer egy házsártos, örökké morgolódó, másokat folyton piszkáló és kritizáló asszony elment a paphoz, akinek a következőképp panaszkodott: - Mennyire igaza van a Bibliának, hogy az emberek az utolsó időben utálatosak lesznek. Engem se szeret senki, mindenki elkerül.

Erre a pap, aki ismerte az asszony természetét, azt mondta: - Gyere csak ki a templomkertbe. – Majd szakított egy pitypangot, melynek elnyílt sárga koronája helyén már csak fehér magvacskák ültek – Fújjál rá. - Az asszony ráfújt. A magvak szálltak mindenfelé. Majd a pap azt mondta; - Most szedd össze mindet. – Nem tudom, hisz összevissza hullottak.

Ezután a pap lehajolt, leemelt a kápolna kőkerítéséről egy közepes követ és azt kérte: - Kérlek, hogy gurítsd le ezt a követ innen a dombról a völgybe. – Az asszony megtette. A kő pattogva, más köveknek nekicsapódva gurult le a domboldalon. – Menjél – mondta a pap – keresd meg a követ és hozd vissza. – Mire az asszony: - Hogy tudnám megtalálni épp azt a követ a sok törmelék között és visszahozni?

Végül a pap azt mondta az asszonynak: - Gyere, törd le itt ennek a fenyőfának az üde zöld hajtását. – Az asszony letörte, mire a pap így szólt: - most pedig tedd vissza úgy, ahogy volt, mintha semmi sem történt volna vele. – Ez képtelenség. – felelte az asszony.

No látod – folytatta a pap – ahogy, a magvakat nem tudtad összeszedni, a követ visszahozni és ezt a letört hajtást a helyére visszatenni, éppen így vannak azok a bántó szavak, melyek naponta elhagyják az ajkad, a pletyka, a bomlasztó beszéded, az áskálódásod, mellyel összetöröd mások reménységét, mellyel leszakítod mások sarjadó hitét és bizalmát. A romboló befolyásod következménye az, ami miatt szenvedsz, és amiért egykor, majd számot kell, hogy adj.

Mai Igénk arra figyelmeztet, hogy hatalmas különbség van a keresztény szabadság és a keresztény szabadosság között.

Ne feledd! Krisztusban jó cselekedetekre lettél felszabadítva!

Áldott napot!

bejegyezte: szilárd – december 01, 2021