Az „öregségről” múlt héten lezárt 18 részes témája után Ferenc pápa új katekézis-sorozatot indított, mely az emberi választások és döntések mélyén meghúzódó szellemi-lelki-érzelmi folyamatot elemzi, melyek révén a megkülönböztetés által elkötelezzük magunkat Isten akaratának megfelelően.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Az első katekézis témája: Mit jelent a megkülönböztetés és hozzá a szentírási szöveg: „A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette. Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják” (Mt 13, 44-48)

 

Ma egy új katekézis-ciklust indítunk a megkülönböztetésről, miután lezártuk az öregségről szóló tanítást – kezdte beszédét a pápa. A megkülönböztetés fontos cselekedet, amely mindenkit érint, hiszen a döntések az élet lényeges részét alkotják. Választunk étel, ruha, tanfolyam, munka vagy kapcsolat esetében. Mindebben egy életterv valósul meg, miként az Istennel való kapcsolatunkban is. Az evangéliumban Jézus a megkülönböztetésről a hétköznapi életből vett képekkel beszél. Például a halászok képével, akik elkülönítik a jó halakat a rosszaktól, vagy a kereskedő képével, aki tudja, hogyan kell meggyőződnie a sok gyöngy között a legértékesebbről. Vagy amikor a szántóföldről beszél, melyben valaki ritka nagy kincsre akad (vö. Mt 13, 44-48).

 

E példák fényében a megkülönböztetés az értelem, a jártasság és az akarat gyakorlataként jelenik meg, hogy megragadjuk a megfelelő mozzanatot. Ezek a jó választás feltételei. Ennek persze ára is van, hogy a megkülönböztetés működjön. A halász – munkájának lehető legjobb végzéséhez – nem számol a fáradsággal, a tengeren töltött hosszú éjszakákkal, sem pedig azzal, hogy a fogás egy részét kidobja, megelégedve kevesebb haszonnal, a vevők javára gondolva. A gyöngykereskedő habozás nélkül odaadja mindenét az igazgyöngyért, miként a kincsre bukkanó ember. Váratlan, nem tervezett helyzetek, amikor elengedhetetlen fontos felismerni a meghozandó döntés jelentőségét és annak sürgősségét. A döntéseket mindenkinek magának kell meghoznia, nincs aki ebben helyettesíthetne minket. Egy bizonyos határig a felnőtt emberek tanácsot kérhetnek, de a döntést nekik kell meghozniuk, nem mondhatják, hogy „azért vesztettem, mert a férjem, mert a feleségem, vagy a testvérem döntött”. Nem! Neked kell döntened, mindannyiunknak döntenünk kell, és ezért fontos tudni megkülönböztetni, mert a jó döntéshez kell a megkülönböztetés! – tette hozzá szabadon a pápa.

 

Az evangélium rámutat a megkülönböztetés egy másik fontos szempontjára, mely belevonja a döntésbe az érzelmeket. Aki kincsre bukkant, egyáltalán nem találja nehéznek, hogy eladja mindenét, mert olyan nagy az öröme (vö. Mt 13,44). Máté evangélista kifejezése egy egészen különleges örömet jelez, amit semmiféle emberi valóság sem tud megadni, ugyanis ez a kifejezés az evangéliumban csak nagyon kevésszer fordul elő és mindig az Istennel való találkozásra utal. Ilyen a napkeleti bölcsek öröme, amikor hosszú és fárasztó utazás után újra megpillantják a csillagot (vö. Mt 2,10). Ezzel az örömmel térnek vissza az asszonyok az üres sírtól, miután meghallották az angyal híradását a feltámadásról (vö. Mt 28,8). Ez azoknak az öröme, akik megtalálták az Urat. A jó döntés, a helyes döntés mindig ehhez a végső örömhöz vezet. Lehet, hogy útközben el kell szenvedned egy kis bizonytalanságot és töprengeni, keresgélni kell, de végül a helyes döntés örömmel tölt el – bíztatott a pápa.

Az utolsó ítéletkor Isten nagy megkülönböztetést művel majd irányunkban. A földműves, a halász és a kereskedő képei azt mintázzák, mi történik majd a Mennyek Országában, ami az élet hétköznapi cselekedeteiben nyilvánul meg, amelyek állásfoglalást igényelnek tőlünk. Ezért olyan fontos megkülönböztetni! Nagy döntések olyan körülményekből fakadhatnak, amelyek első látásra másodlagosak, de amelyek aztán mégis döntőnek bizonyulnak. Gondoljunk csak például András és János első találkozására Jézussal, egy olyan találkozásra, amely ebből az egyszerű kérdésből fakad: „Mester, hol lakol?” - „Jöjjetek és lássátok" (vö. Jn 1,38-39) – mondja Jézus. Nagyon rövid beszélgetés ez, mégis olyan változás kezdete lesz, amely lépésről lépésre az egész életet megjelöli. Évekkel később az evangélista továbbra is emlékezni fog arra a találkozásra, amely örökre megváltoztatta őt, sőt, emlékezni fog még az órára is: „Délután négy körül volt”. Ez az az idő, amikor az idő és az örökkévalóság találkozott az életében.

 

Egy jó, igaz döntésben Isten akarata találkozik a mi akaratunkkal, a jelenlegi út találkozik az örökkévalóval. A helyes döntés meghozatala a megkülönböztetés útján az idő találkozása az örökkévalóval. Ennélfogva tudás, tapasztalat, érzelmek, akarat, íme néhány nélkülözhetetlen eleme a megkülönböztetésnek. E katekézisek során látni fogunk más szempontokat is, amelyek hasonlóképpen fontosak. A megkülönböztetés erőfeszítést igényel. A Szentírás szerint az élet nem útrakész csomagként áll előttünk, nem! Folyamatosan döntenünk kell, a jövendő valóságnak megfelelően. Isten értékelésre és választásra hív, szabadnak teremtett, és azt akarja, hogy gyakoroljuk szabadságunkat. Emiatt a megkülönböztetés elkötelező jellegű!

A kezdetkor hozott döntés alapvető jellege  

Sokszor tapasztaltuk már, hogy olyan dolgot választottunk, ami jónak tűnt számunkra, de a valóságban nem volt az. Vagy pedig noha tudjuk, mi szolgál igazán a javunkra, mégsem azt választjuk. Az ember, szemben az állatokkal, képes tévedni, tud nem helyesen választani és ezt a Szentírás már az első lapjain megmutatja. Isten pontos tanítást ad az embernek: Ha élni akarsz, ha meg akarod ízleni az életet, ne feledd, hogy teremtmény vagy, hogy nem te vagy a jó és a rossz eldöntője és döntéseidnek következménye van, neked, másoknak és a világnak (Ter 2,16-17). A földet csodálatos kertté alakíthatod vagy halálos pusztasággá teheted. Ez alapvető tanítás, nem véletlenül ez az első párbeszéd Isten és ember között. A párbeszéd a következő: az Úr adja a küldetést, ezt és ezt kell tenned, az embernek minden lépését meg kell különböztetnie, hogy milyen döntést hozzon. A megkülönböztetés az értelem és a szív megfontolása, amit meg kell tennünk, mielőtt döntést hoznánk.

Beszéde utolsó gondolategységében a pápa megállapította, hogy a megkülönböztetés az élet fáradságos, de nélkülözhetetlen része. Igényli, hogy ismerjem önmagam, hogy tudjam, mi szolgál  javamra itt és most. Mindenekelőtt az Istennel való gyermeki kapcsolat szükséges. Az Isten Atya és nem hagy egyedül minket, mindig kész arra, hogy tanácsot adjon, hogy bátorítson és hogy elfogadjon. De soha nem erőlteti ránk az akaratát. Hogy miért is? Mert azt akarja, hogy szeressék, és ne féljenek tőle. Isten azt akarja, hogy a gyermekei legyünk, ne rabszolgák, hanem szabad gyermekek. A szeretetet ugyanis csak szabadságban lehet megélni. Hogy megtanuljunk élni, meg kell tanulnunk szeretni, és ehhez kell a megkülönböztetés. Mit csinálhatok most ezzel a lehetőséggel?  Legyen ez a nagyobb szeretet, a szeretetben való nagyobb érettség jele! Kérjük, hogy a Szentlélek vezessen minket! Kérjük őt minden nap, különösen, ha döntéseket kell hoznunk! – zárta a megkülönböztetésről szóló első katekézisét Ferenc pápa.