Arra kaptunk meghívást, hogy a meghallgatás gyermekei legyünk. Ferenc pápa arra buzdított a vasárnapi Regina Coeli alkalmával, hogy találjunk időt Isten Igéjére, ébredjünk rá, hogy szeret bennünket és ennek következtében tudjuk szeretni Őt embertestvérünkben. „Ma elárasztanak minket a szavak és sietség, hogy mindig mondjunk és tegyünk valamit, de az Úr szerint inkább meg kell hallgatni másokat.”

Somogyi Viktória - Vatikán

Meghallgatni, megismerni, követni. Ebben a három igében foglalhatjuk össze a kapcsolatot, amely az Úr és közöttünk fennáll. Ferenc pápa a Regina Coeli imádság alkalmával a napi liturgia által kínált evangéliumi részről elmélkedett: a pásztorról, aki juhaival tart.

„Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,27-30)

Mindenekelőtt a juhok hallgatnak a pásztor szavára – kezdte a vasárnap déli Regina Coeli imádság előtti elmélkedését Ferenc pápa. A kezdeményezés mindig az Úrtól származik. Minden a kegyelméből indul el: ő hív meg minket a Vele való szeretetközösségbe. De ez a közösség akkor jön létre, ha meghallgatjuk. Ha süketek maradunk, nem tudja megadni nekünk ezt a szeretetközösséget. Fontos megnyílni a meghallgatásra, mert a meghallgatás azt jelenti, hogy rendelkezésre állunk, hogy időt fordítunk a párbeszédre. Ma elárasztanak bennünket a szavak és a sietség, hogy mindig mondjunk és csináljunk valamit. Sőt, hányszor beszélget két ember, és az egyik nem várja meg, hogy a másik a gondolata végére érjen, hanem közbe vág félúton és válaszol... De ha nem hagyja, hogy beszéljen, akkor nincs meghallgatás. Ez korunk betegsége. Félünk a csendtől. Mennyire nehéz végighallgatni valakit, hagyni, hogy a másik kifejezze magát, meghallgatni egymást a családban, az iskolában, a munkahelyen, és még a templomban is! – jegyezte meg a pápa.  Az Úr szerint viszont mindenekelőtt meg kell hallgatni másokat. Ő az Atya Igéje, és a keresztény hívő a meghallgatás gyermeke, aki arra kapott meghívást, hogy a kéznél lévő Isten Szavával éljen. Kérdezzük ma meg magunktól, hogy a meghallgatás gyermekei vagyunk-e, hogy találunk-e időt Isten Igéjére és, hogy helyet és figyelmet szentelünk-e embertársainknak. Hogy meg tudjuk-e hallgatni, amíg a másik kifejezi magát és gondolata végére ér, anélkül, hogy belevágnánk szavába. Aki meg tud hallgatni másokat, az az Urat is meg tudja hallgatni és fordítva. Ezáltal megtapasztal egy nagyon szép dolgot: hogy maga az Úr is meghallgat. Meghallgat bennünket, amikor imádkozunk Hozzá, amikor megosztjuk Vele gondolatainkat, amikor hívjuk Őt – mutatott rá a pápa.

 

Jézus meghallgatása így vezet annak felfedezéséhez, hogy Ő ismer bennünket. Ez a második ige, amely a jó pásztorra vonatkozik: ismeri a juhait. De ez nem csak azt jelenti, hogy sok dolgot tud rólunk: a bibliai értelemben vett megismerés azt is jelenti, hogy szeretni. Azt jelenti, hogy az Úr, miközben „teljesen ismer, belénk lát”, szeret is minket, nem ítél el bennünket. Ha hallgatunk rá, akkor felfedezzük, hogy az Úr szeret minket. Az Úr szeretete felfedezésének módja az, hogy hallgatunk rá. Így a Vele való kapcsolatunk már nem lesz személytelen, hideg vagy felszínes. Jézus meleg barátságot, bizalmat, bensőséges kapcsolatot keres. Új és csodálatos tudást akar nekünk adni: azt, hogy tudjuk, mindig szeret minket, tehát, hogy soha nem hagy magunkra. A jó pásztor mellett megéljük azt, amiről a zsoltár szól: „Még ha a sűrű sötétség völgyében járok is, nem félek semmitől, mert te velem vagy” (Zsoltárok 23,4). Különösen a szenvedések, a nehézségek közepette, a sötétség válságaiban: támogat minket azáltal, hogy velünk halad keresztül rajtuk. És így pontosan a nehéz helyzetekben fedezhetjük fel, hogy az Úr ismer és szeret minket. Tegyük fel magunknak a kérdést: engedem, hogy az Úr megismerjen? Adok helyet neki az életemben, elmondom neki, amit megélek? És azután, hogy sokszor megtapasztaltam közelségét, együttérzését, gyengédségét, milyen képem van az Úrról? Az Úr közel van hozzánk, az Úr jó pásztor – erősítette meg Ferenc pápa.

 

Végül, a harmadik igéről szólt: a juhok, akik meghallgatják az Urat és ráébrednek, hogy ismeri őket, követik Őt, aki a pásztoruk. És aki követi Krisztust, mit tesz? – kérdezte a pápa. Oda megy, ahova az Úr, ugyanazon az úton jár, ugyanabba az irányba. Keresi azokat, akik elvesztek (vö. Lk 15,4), érdeklődik az iránt, aki eltávolodott, törődik a szenvedők helyzetével, együtt sír a könnyezőkkel, kinyújtja kezét embertársának és a vállára veszi testvérét. És én? Csak hagyom, hogy Jézus szeressen engem vagy eljutok oda, hogy szeressem és kövessem is? A Szent Szűz segítsen nekünk abban, hogy meghallgassuk Krisztust, hogy egyre inkább megismerjük és kövessük Őt a szolgálat útján. Hallgassuk meg, ismerjük meg és kövessük az Urat – zárta a vasárnap déli Regina Coeli imádság előtt mondott beszédét Ferenc pápa.