A Szentatya hálát ad Istennek, hogy az egyháznak adta a fiatalok szentjét; emlékeztet Don Bosco lelki és lelkipásztori öröksége lényegi vonásaira.

Itália, Európa és a világ sokat változott az elmúlt két évszázad alatt, de a fiatalok lelke nem: a fiúk és lányok ma is nyitottak az életre, az Istennel és a másokkal való találkozásra, de sok-sok elbátortalanodás, lelki fásultság és a kirekesztés kockázata közepette élnek.

Don Bosco mindenekelőtt azt tanítja nekünk, hogy a fiataloknak ajánljuk fel a teljes nevelői tapasztalatunkat, amely a vallási dimenzió szilárd alapján magában foglalja a szellemet, az érzelemvilágot, az egész személyt, akit Isten teremtett és szeret. Innen ered a hitelesen emberi és keresztény pedagógia, amely különösen is gondját viseli a szegény néprétegekből származó és a társadalom peremén élő fiataloknak; iskolázást biztosított nekik, mesterségre tanította őket, hogy jó keresztények és jó állampolgárok legyenek. Erkölcsi és kulturális nevelést biztosítva a fiataloknak, Don Bosco az emberek és a társadalom javát kereste, összekapcsolta a vidámságot, a tanulást és az imát, illetve a munkát, a vallást és az erényt. Ennek az útnak lényeges részét képezi a hivatás érlelődése, hogy ki-ki vállalja az egyházban azt az életformát, amelyre az Úr hívja. Don Bosco széles távlatú nevelői programja mottójául választotta a „Da mihi animas!” („Adj nekem lelkeket!”) jelmondatot.

Ferenc pápa részletezi Don Bosco és a szalézi szerzetesek pedagógiáját. Kiemeli, hogy  milyen fontos része ennek a fiatalok szeretete, ami konkrét tettekben nyilatkozik meg: a rokonszenvben, megértésben, az egészséges érzelmekben. Don Bosco és követői igyekeztek, igyekeznek családi légkört teremteni, hogy a fiatal nevelője legyen atya, mester és barát. A szalézi pedagógiában lényeges a vidám és ünnepi légkör, hogy nagy tér jusson az éneknek, zenének, színháznak; ugyanígy kiemelt szerepe van a játéknak, a rekreációs udvarnak, a sétáknak és a sportnak.

Don Bosco megélte az Istennek való teljes önátadást a lelkek üdvösségének buzgó szolgálatában, megvalósította az Istenhez és a fiatalokhoz való hűséget egyazon szeretetben. Ilyen magatartással „kilépett” zárt világából, hogy merész döntéseket hozzon, a szegény fiatalokat választotta, hogy a szegények maguk is társaik apostolai legyenek, a szolgálatot kiterjesztette minden határon túlra: nyelvre, fajra, kultúrára és vallásra való tekintet nélkül – írja a Szentatya.

Bosco Szent Jánosnak sikerült kiváló munkatársat találnia Szent Mazzarello Mária Dominika személyében, világi munkatársakat megnyernie, és így létrehoznia a nagy Szalézi Családot.

A Szalézi Család ma is a nevelés és a misszió új területeit nyitja meg a világ különböző részein, a fejlődő országokban vagy az elvándorlók körében, felhasználva a modern eszközök, köztük az internet adta lehetőségeket.

Ferenc pápa buzdítja a Szalézi Családot: „Arra hívattatok, hogy felvirágoztassátok a karizmatikus kreativitást nevelési intézményeiteken belül és azokon túl is az ifjúság körében végzett apostolkodásban, különösen is a perifériákon.”

A Szentatya idézi az Evangelii gaudium kezdetű buzdítását az ifjúsági lelkipásztorkodásról: „Az ifjúsági lelkipásztorkodás megszokott formája a társadalmi változások zátonyára futott. A szokványos struktúrákban a fiatalok gyakran nem találnak válaszokat gondjaikra, szükségleteikre, problémáikra és sebeikre. Ránk, felnőttekre tartozik, hogy türelemmel meghallgassuk őket, értsük meg gondjaikat, igényeiket, és tanuljunk meg olyan nyelven beszélni velük, amelyet megértenek.” (105.) „Egyes fiatalok részt vesznek az Egyház életében, szolgálattevő csoportokat és különböző missziós kezdeményezéseket hívnak létre saját egyházmegyéjükben vagy máshol. Milyen szép, hogy a fiatalok a »hit vándorai«, s boldogok, hogy elvihetik Jézust minden utcára, minden térre, a Föld minden zugába!” (106.)

„Don Bosco segítsen benneteket, nehogy kiábrándítsátok a fiatalságot, amely mély vágyakozásokkal rendelkezik az életkedv, a nyitottság, az öröm, a szabadság, a jövő keresésében! – mondja a pápa. – Támogassátok azt a vágyukat, hogy együtt akarnak működni az igazságosabb és testvériesebb világ építésében, a népek fejlődésének elősegítésében, a természet és az életkörnyezet védelmében! Don Bosco példájára segítsétek a fiatalokat annak megtapasztalásában, hogy egyedül a kegyelmi életben, vagyis a Krisztussal való barátságban valósíthatják meg teljesen a legigazibb eszményeket! Örömmel kísérjétek őket a hit, a kultúra és az élet közötti szintézis megvalósításában, különösen is a fontos döntések meghozatalakor! Evangelizáló nevelőnek lenni kegyelmi ajándék, de ugyanakkor képzés, tanulás, reflexió, ima és aszkézis gyümölcse is.”

A pápa itt idézte a szaléziek konstitúciójából Don Bosco szavait: „Én értetek tanulok, értetek dolgozom, értetek kész vagyok még életemet is odaadni.” – A szalézi szerzetes olyan nevelő, aki a kapcsolatok és elkötelezettségek sokaságában újra és újra hallatja az első üzenetet, az örömhírt közvetlenül vagy közvetve. Majd ismét az Evangelii gaudiumból (164.) idézte a Szentatya a katekéta ajkára adott szavakat: „Jézus Krisztus szeret téged. Életét adta azért, hogy üdvözítsen, és most mindennap melletted él, hogy megvilágosítson, megerősítsen, megszabadítson téged.”

„Az, hogy valaki Don Bosco hűséges tanítványa legyen, megköveteli, hogy megújítsa az elkötelezettséget a katekézisre, amely az ő állandó elkötelezettsége volt, megérteni, hogy ma az új evangelizálás keretében végezzük ezt a missziót” – figyelmeztet a pápa (vö. EG 160–175.). Az evangelizáló katekézis, amelyet teológiai és pedagógiai hozzáértéssel, valamint a nevelő hiteles tanúságtételével valósítanak meg, megérdemli az első helyet a szalézi intézményekben – mutat rá a Szentatya. Megköveteli Isten Szavának hallgatását, a gyakori szentségekhez járulást, különösen is a szentgyónást és az Eucharisztiát, valamint a gyermeki kapcsolatot Szűz Máriával.

A Szalézi Családhoz intézett pápai levél dátuma jelképesen június 24., ami Keresztelő Szent János ünnepe és egyben Don Bosco névnapja.

Fotó: BTM.hu

Magyar Kurír