Augusztus utolsó szerdai katekézisét Ferenc pápa a VI. Pál aulában tartotta, tovább folytatva az apostoli buzgóságról és az evangélium hirdetésének szenvedélyéről szóló sorozatát. A mexikói Juan Diego guadalupei látnok múlt heti bemutatása után ezúttal Szent Kateri Tekakwitha, Észak-Amerika első bennszülött női szentjének életét állította az apostoli buzgóság példájaként az Egyház elé, aki „egész életét felajánlotta az Úrnak”, „csendes örömben, valamint az Úrra és másokra nyitott szabadságban".

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Kateri Tekakwitha az első őslakos észak-amerikai nőre, akit szentté avattak – kezdte beszédét a pápa. Kateri 1656 körül született New York állam egyik falujában, egy kereszteletlen mohawk törzsfőnök és egy algonquin keresztény anya lányaként. Kateri hívő anyja tanította meg a lányát imádkozni és Istent-dicsérő himnuszok éneklésére, tehát az ő hite először családi környezetben fogant meg, édesanyja és nagymamája kezdeményezésére. Így kezdődik az evangelizáció, és ne felejtsük – kérte a pápa –, hogy a hitet az anyák és a nagymamák a saját nyelvjárásukban közvetítik. A hitet ebben a saját nyelvjárásban közvetítik és így kaptuk azt mi is az anyáktól és a nagymamáktól. Gyakorta indul így az evangelizáció, először egyszerű, apró gesztusokkal, főként a szülők révén, akik segítenek gyermekeiknek megtanulni imádkozni, hogy tudjanak Istennel beszélgetni és hogy meséljenek nekik Isten nagy és irgalmas szeretetéről. Kateri és sok esetben számunkra is így alapozták meg a hitet.

 

Amikor Kateri négy éves volt, súlyos himlőjárvány sújtotta népét. Szülei és öccse is meghaltak, Kateri túlélte, de arcán sebhelyek maradtak és látása is megromlott, emiatt egész életében számos nehézséggel kellett szembesülnie, először is a himlő okozta fizikai nehézségekkel, de félreértésekkel, üldöztetésekkel, sőt halálos fenyegetésekkel is, amelyeket azután szenvedett el, hogy húsz éves korában, 1676 Húsvétvasárnapján megkeresztelkedett. Ám épp emiatt kapta meg Kateri a kereszt iránti nagy szeretetét, mely Krisztus szeretetének végső jele, aki egészen a végsőkig menően odaadta magát értünk. Az evangélium tanúságtétele ugyanis nem csak arról szól, ami tetszik nekünk, hanem türelemmel, bizalommal és reménnyel el kell tudnunk viselni mindennapi keresztjeinket. Tehát türelem nehézségek, a keresztek előtt, mert a türelem nagy keresztény erény. Aki nem türelmes, nem jó keresztény. A türelem képes tűrni, eltűrni a nehézségeket és másokat, akik néha unalmasok és nehézséget okoznak. Kateri Tekakwitha élete megmutatja, hogy minden kihívás leküzdhető, ha megnyitjuk szívünket Jézusnak, aki megadja nekünk a szükséges kegyelmet, a türelmet és a Jézusra nyitott szívet, ugyanis ez a receptje a jó életnek – összegezte mondanivalóját Ferenc pápa.

 

Megkeresztelkedése után Katerinek menedéket kellett keresni a mohawk indiánok közt a Montreal közelében fekvő jezsuita misszióban. Minden reggel szentmisén vett részt, időt szentelt a szentségimádásra, imádkozta a rózsafüzért és bűnbánó életet élt. Lelki életének ezek a vonásai mindenkit lenyűgöztek a Misszióban; felismerték Kateriben azt a vonzó életszentséget, mely az Isten iránti mély szeretetéből született. Az életszentség az, ami vonzza az embert. Isten ugyanis a vonzás által hív, azzal a vágyával hív meg, hogy közel legyen hozzánk és Kateri megérezte ennek az isteni vonzalomnak a kegyelmét. Egyúttal imádkozni tanította a misszióban élő gyerekeket, és kötelezettségeinek állandó teljesítésével, így a betegek és idősek gondozásával, példát mutatott az Isten és a felebarát iránti alázatos és szeretetteljes szolgálatban.

 

A hit mindig a szolgálatban nyilvánul meg. A hit nem arra való, hogy sminkelje magát, a lelkét, nem; hanem hogy szolgáljon. Jóllehet arra biztatták, hogy menjen férjhez, Kateri ehelyett teljes egészében Krisztusnak akarta szentelni az életét. Mivel lehetetlenné vált számára, hogy a megszentelt élet útjára lépjen, 1679. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén örökös szüzességi fogadalmat tett. Ez a döntése feltárja apostoli buzgóságának egy másik szempontját: az Úrnak való teljes odaadását. Bizonyára nem mindenki hivatott arra, hogy ugyanazt a fogadalmat tegye le, mint Kateri, mindazonáltal minden keresztény napról napra arra hivatott, hogy osztatlan szívvel kötelezze el magát az Isten által rábízott hivatásban  és küldetésben és hogy a szeretet lelkületével szolgálja Istent és a felebarátot.

 

Kedves testvéreim, Kateri élete további tanúbizonyság arról, hogy az apostoli buzgóság magában foglalja a Jézussal való egységet, amelyet az imádság és a szentségek táplálnak, valamint azt a vágyat, hogy a keresztény üzenet szépségét a saját hivatásuk iránti hűségen keresztül terjesszék. Nagyon szépek az utolsó szavai. Mielőtt meghalt, azt mondta: „Jézusom, szeretlek”. Ezért mi is, erőt merítve az Úrból, ahogy Szent Kateri Tekakwitha csinálta, tanuljuk meg a hétköznapi cselekedeteinket rendkívüli módon betölteni és így növekedjünk minden nap a hitben, a szeretetben és a Krisztusról szóló buzgó tanúságtételünkben. Ne feledjük: mindannyian az életszentségre vagyunk hivatva, a mindennapok életszentségére, a közös keresztény élet szentségére. Mindnyájunknak ez a hivatása: haladjunk tovább ezen az úton. Az Úr nem hagy el minket! – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.   

 

Itt jegyezzük meg, hogy a Szentatya által példaképül állított Kateri Tekakwitha amikor húszéves korában megkeresztelkedett, védőszentként a domonkosrendi Sziénai Szent Katalint választotta, akit anyanyelvén Kateri-nek hívtak. Szerzetesrendbe lépését nem bennszülött származása tett lehetetlenné, hanem betegségének következményei, többek közt erősen megromlott látása. Az utóbbi idők pápái figyeltek fel életpéldája időszerűségére: 1943-ban XII. Piusz pápa elismerte a hősies erényeit és a közbenjárásának tulajdonított csodát, mely révén egy súlyos csontritkulásban szenvedő kisfiú meggyógyult. Szent II. János Pál avatta boldoggá rögtön pápasága kezdetén 1980-ban, XVI. Benedek pápa 2012. október 21-én avatta szentté. Liturgikus ünnepe július 14-e.

 

Az Amerikai népesség-összeíró hivatal 2000-es adatai szerint Észak-Amerikában két millió 476 ezer bennszülött indián él, 17 százalékuk, 494 ezer lélek katolikus, akiket többek közt 234 bennszülött pap, diakónus és szerzetes szolgál.   

 

Szeptember 1-jén, holnapután ünnepeljük a teremtésvédelem ima világnapját, amely megnyitja a Teremtett világ Idejét, amely október 4-ig, Assisi Szent Ferenc ünnepéig tart. Ezen a napon egy buzdítást, egy második Laudato si’-t szándékozom kiadni. Csatlakozzunk keresztény testvéreinkhez azzal az elkötelezettséggel, hogy megóvjuk a Teremtést, mint a Teremtő szent ajándékát. A környezeti és éghajlati igazságtalanság áldozatai mellé kell állnunk, arra törekedve, hogy véget vessünk a közös otthonunk elleni értelmetlen háborúnak, ami egy szörnyű világháború. A pápa arra buzdít mindenkit, hogy azért dolgozzonanak és imádkozzanak, hogy a közös otthonunk ismét bővelkedjék élettel.

 Végül a pápa szeretettel köszöntötte az olasz nyelvű zarándokokat. A Chiavari egyházmegye most bérmálkozott fiataljait a rájuk kiáradt Szentlélekre emlékeztette, akinek erejében naponta kötelezzék el magukat. Az apuliai Barletta város Szent János apostol plébániájának tagjait alapításuk 25 éves évfordulójára emlékeztette, mely adjon alkalmat nekik arra, hogy megerősödjenek a hitben és az egyházi közösségben, majd a Szentatya szokásos módon külön megáldotta az újházasokat, a betegeket és az időseket.