Az apostoli lendületről szóló katekézis sorozatában Ferenc pápa május utolsó napján Matteo Ricci példáját állította a Szent Péter téren összegyűlt hívek elé. A távoli és addig elérhetetlen Kína lakosai számára úgy tudta elvinni az evangélium örömhírét, hogy megtalálta velük a hiteles párbeszéd útját és a keresztény tanítást a helyi kulturális formák és gondolkodásmód felhasználásával fejtette ki és tette érthetővé számukra.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán                

Xavéri Szent Ferenc és a koreai Kim Taegon Szent András példái után Ferenc pápa egy olasz hittérítő, Matteo Ricci alakját szemlélte katekézisében, aki nagy apostoli lendülettel eltelve ment Kínába.

 

A Marche tartományban fekvő Maceratából származó Matteo Ricci a jezsuiták iskolájában tanult, majd belépett a Jézus Társaságba, ahol lelkesen hallgatta a misszionáriusok beszámolóit és sok fiatal társával együtt ő is kérte, hogy küldjék távol-keleti missziókba. Xavéri Ferenc kísérlete után további huszonöt jezsuita próbált belépni Kínába, de nem jártak sikerrel. Ám Ricci és egy rendtársa nagyon jól felkészültek, alaposan tanulmányozták a kínai nyelvet és szokásokat és végül sikerült letelepedniük  Kína déli részén. Tizennyolc évbe telt, míg négy lépésben, négy különböző városon keresztül, végre sikerült megérkezniük Pekingbe, az ország központjába. Állhatatossággal és türelemmel, megingathatatlan hitével Matteo Ricci végre le tudat győznie a nehézségeket és a veszélyeket, a bizalmatlanságot és az ellenállást. Mennyit kellett gyalogolnia és lovagolnia, hogy végül eljusson olyan távolságra. De mi is volt Matteo Ricci titka? Milyen úton indította őt el az apostoli buzgalom? – tette fel a kérdést a pápa.

 

Ő mindig a párbeszéd és a barátság útját követte minden emberrel, akivel csak találkozott és ez számos ajtót megnyitott neki a keresztény hit hirdetésére. Első kínai nyelvű munkája éppen a „Barátságról” szóló értekezés volt, amely nagy visszhangot keltett. Hogy beilleszkedjen a kínai kultúrába és életbe, eleinte buddhista boncnak öltözött, az ország szokása szerint, de később megértette, hogy az alkalmazkodás legjobb módja az írástudók, például egyetemi tanárok, íróemberek életmódjának átvétele és ruháik viselete. Mélyrehatóan tanulmányozta a kínai klasszikus szövegeket, hogy a kereszténységet pozitív párbeszédben mutathassa be konfuciánus bölcsességükkel, valamint a kínai társadalom szokásaival és hagyományaival együtt. Ezt a magatartást ma inkulturációnak hívjuk. Amiként az egyházatyák az egyház első századaiban képesek voltak „inkulturálni” a keresztény hitet a görög kultúrával való párbeszédben, hasonlóképpen jártak el ezek a misszionáriusok is – állapította meg a pápa.

 

Matteo Ricci kiváló tudományos felkészültsége érdeklődést keltett és csodálatot váltott ki a művelt kínaiakban, kezdve a híres világtérképével, mely az akkor ismert egész világot ábrázolta a különböző földrészekkel, amely valójában először mutatta meg a kínaiak számára azt a külső valóságot, ami sokkal nagyobb volt annál, mint amit ők valaha is elképzeltek róla. Megmutatta nekik, hogy a világ még Kínánál is nagyobb, ők pedig megértették, mert intelligensek voltak. De Riccinek és az őt követő misszionáriusoknak a matematikai és csillagászati ​​ismeretei is hozzájárultak Nyugat és Kelet kultúrája és tudománya gyümölcsöző találkozásához, amely aztán az egyik legsikeresebb időszakát élte meg a párbeszéd és a barátság jegyében. Azonban Matteo Ricci műve soha nem jöhetett volna létre nagy kínai barátai, például a híres „Pál doktor” (Xu Guangqi) és „Leó doktor” (Li Zhizao) együttműködése nélkül.

 

Ricci hírneve, mint tudós ember, nem takarhatja el erőfeszítéseinek legmélyebb indítékát, az evangélium hirdetését, mert ő tanúságot tett a hitéről, az evangéliumról. A tudományos párbeszéd révén megszerzett hitelessége hatalmazta fel őt arra, hogy a keresztény hit és erkölcs igazságait feltárja, amikről mélyrehatóan beszél főbb kínai műveiben, mint például „A mennyek Urának igazi jelentése” című könyvében. A hittan mellett tanúságot tesz a szerzetesi életről, az erényekről és az imádságról, mert ezek a misszionáriusok imádkoztak – mondta a pápa. Elmentek prédikálni, politikai síkon is működtek, de imádkoztak, mert ez táplálja a misszionárius életet. Szabadon hozzáfűzte Ferenc pápa, hogy a kínaiak nemcsak egy bölcs és intelligens embert láttak benne, hanem megérezték, hogy amit prédikál, az igaz, mert arról a személyisége és az élete is tanúskodik. Ez az evangelizálók következetessége, hitelessége. Ez vonzza az embereket, ez a következetesség, ha mi keresztények úgy élünk, ahogy mondjuk.

 

Élete utolsó napjaiban, amikor arra gondolt, vajon nagyobb öröm-e az Úrhoz menni és megízleni az Istent, vagy pedig szomorúságot érezni, mert elhagyja szeretett missziós társait, valójában Szent Pál magatartásához hasonló, aki szeretett volna már az Úrhoz menni, de itt maradt szolgálni.

Matteo Ricci 1610-ben halt meg Pekingben, 57 évesen, mint aki egész életét a missziónak adta. Az ő missziós lelkülete egy mai élő példa. A kínai nép iránti szeretete példaértékű, miként életének hitelessége. Kínába vitte a kereszténységet, mert nagy tudós volt, aki bátor és sok könyvet írt, de mindenekelőtt azért nagyszerű, mert következetesen élte a hivatását Jézus Krisztus követésében – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.