Május 10-én hétfőn délben tették közzé Ferenc pápa videó-üzenetét, melyben egykori lelki mestere, P. Miguel Ángel Fiorito könyvéhez írt előszavát olvassa fel. Az előszóban a pápa Fiorito atya könyvét „elemesnek”, „összerakhatónak” nevezi, hogy ezáltal személyes segítséget nyújthasson mind a lelkigyakorlatot adó, mind az azt végző személy számára.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

 

A „Keresni és megtalálni Isten akaratát. Kézikönyv Loyolai Szent lelkigyakorlataihoz” címmel írt kötet pápai előszava valójában tisztelgés a mester, Miguel Ángel Fiorito jezsuita atya előtt. Fiorito atya könyve olasz fordításban Ferenc pápa előszavával az Áncora könyvkiadó gondozásában május 11-én szerdán jelenik meg a könyvesboltokban. Jorge Mario Bergoglio 1968 és 1978 között végezte a rendi képzését, majd annak befejezése után kezdődött a lelkipásztori szolgálata, először novíciusmesterként, majd mint tartományfőnök. 1969-ben papszentelésekor 33 éves volt. Ebben az időben nagy lelki hatást tett rá Miguel Ángel Fiorito (1916-2005), aki a Buenos Aires-i Salvador (Megváltó) Egyetem rektora volt 1970 és 1973 között, majd a Collegio Massimo di San Miguel filozófia tanára. Rendkívüli szellemi és lelki képességei miatt Fiorito atya nagy tiszteletet érdemelt ki a diákok körében és lett lelki mestere és példaképe a fiatal Bergogliónak is.

 

Ferenc pápa saját előszavában Fiorito könyvének rövid kis előszavára utal, mely kétszer is használja a „segíteni” kifejezést. A mai szóval interaktív könyv valóban segíteni akar abban, hogy Szent Ignác lelkigyakorlatos útjelzéseinek segítségével keressük és megtaláljuk Isten ránk vonatkozó akaratát. Az ő könyvére is érvényes a pápa szerint, amit Fiorito mester a Lelkigyakorlatos könyvről mond, „mely kapcsolatot teremt azok között, aki adja és aki végzi a lelkigyakorlatot”. Ez a két személy kölcsönösen kísérik egymást azon az útvonalon, melynek során a lelkigyakorlatot adó ima-témákat javasol, miközben biztosítja azok jellegét és segíti a lelkigyakorlatozót a lelkek megkülönböztetésében.

 

Ferenc pápa kitér Fiorito atya „céduláira”, vagyis azokra a megjegyzésekre, melyek a lelki olvasmányokra vonatkoznak és amik annak idején őrá is nagy hatást gyakoroltak. „Segíteni egy bizonyos pontig” – idézi a mesterét, aki ezzel a megjegyzéssel saját illetékességének és képességeinek a határát is jelzi. Az ő segítsége, miként a szentignáci lelkigyakorlatok segítsége is, eljut addig a pontig, amelyben a lelkigyakorlatozó, a saját szabadságában őszintén kívánja, hogy ráhagyatkozzék a másik segítségére. Szent Ignác első megfontolása a lelkigyakorlatozók két típusát különbözteti meg. Az első „annyi segítséget igényel, hogy lelkét bizonyos fokig megelégedetté tegye” (LGy 18), míg a másik „a lehető legnagyobb előrehaladást akarja elérni” (LGy 20). Az első típusnak a könnyebb lelkigyakorlatot adják, míg a másiknak a szentignáci gyakorlatok teljes menetét – emeli ki Ferenc pápa előszava.  Ebben az értelemben Fiorito atya elmélkedései inkább azoknak segítenek, akik mind jobban segíteni akarnak. A lelki segítség a szabadság segítése, és mint ilyen, egy tapintatos szeretet vezette támogatás, mely tiszteletben tartja a saját korlátokat. Ugyanakkor képes arra, hogy megtalálja a „vágyak vágyát”, amihez a kegyelem emel fel és meg tudja tenni a lelki életében a következő lépést előre, bátran és merészen. Ez egy alapvető gondolat Szent Ignácnál: „segíteni hagyni, hogy segíthessek”. Szent Ignác ugyanis maga tapasztalta meg, hogy az Isten neki adott segítségei elválaszthatatlanok azoktól, amelyeket ő adott másoknak.

 

Megtérése kezdetén, mint tudjuk, Ignác remeteként élt Manréza barlangjában, de szociális, társasági remete volt, ezért az emberek felkeresték őt, bizalommal ráhagyatkoztak és tanácsot kértek tőle. Ő maga mondja el Önéletrajzában azokat a vele történt jó dolgokat, melyek másokat is meg tudnának segíteni. Ebben a szellemben folytatta tovább a lelkigyakorlatok kidolgozását, mint aki a „tevékenységben szemléli Istent”.  De nem bármilyen cselekedetben, hanem annak az Istennek a cselekedetében, aki segített neki, hogy megtanulhasson másokon segíteni. Fiorito atya megjegyzései rövidek, érdekesek és mindig gyakorlatiak. Szabadon merített más szerzőktől, utalva rájuk. Hosszasan fontolgatta és jól megemésztette őket, mindig abban a szellemben, ahogy Szent Ignác kéri oly sokszor a lelkigyakorlatok során: „majd gondolkozzam el azon, hogy mindezekből valamelyes lelki hasznot merítsek” – szól Ferenc pápa videó-üzenete egykori lelki mestere, Fiorito atya könyvéhez.