Ferenc pápa a „24 óra az Úrért” nagyböjti ima- és kiengesztelődési kezdeményezés keretében tartott homíliájában mindenkit arra buzdított, hogy bízzon az Úrban bűnbánó és bizakodó szívvel, ismerje el bűneit és kérje Isten irgalmának ajándékát, a vigasztalás és az öröm isteni ölelését.

Somogyi Viktória – Vatikán

Ferenc pápa vezette a „24 óra az Úrért” elnevezésű kezdeményezést pénteken délután a római Trionfale városnegyed Kegyelmek Szűzanyja plébánián, ahol gyóntatott is, ami a nagyböjt időszakában immár évek óta hagyománnyá vált. A helyi római plébánián megtartott szertartás hangsúlyozza a „24 óra az Úrért” nagyböjti kezdeményezés egyetemes jellegét, amely imából és kiengesztelődésből áll. A Ferenc pápa által elindított, immár tizedik alkalommal megrendezett szertartásra a világ egyházmegyéiben nagyböjt negyedik vasárnapjának előestéjén kerül sor, a húsvéti feltámadásra való felkészülésként. A világ minden egyházmegyéjében egy templomot 24 órán keresztül nyitva tartanak az alkalomból. A hívőket pedig arra buzdítják, hogy vegyék fel a kiengesztelődés szentségét és imádkozzanak lelki egységben Ferenc pápával.

 

 

Az idei kezdeményezés mottója: „Irgalmazz nekem, bűnösnek” (Lk 18,13). A „24 óra az Úrért” egy kezdeményezés, amelyet az Evangelizálás dikasztériumának a világ evangelizációjával kapcsolatos alapvető kérdésekkel foglalkozó szekciója szervez. A dikasztérium az idei szertartartásra külön lelkipásztori segédanyagot is készített különböző nyelveken, amelyek letölthetők.

 

Ferenc pápa a liturgia olvasmányairól elmélkedve szentbeszédében kiemelte, hogyan kerülhet saját egónk és büszkeségünk az Úrral való párbeszéd útjába, mint az evangéliumban említett farizeus, aki büszke volt vallási teljesítményére, és jobbnak tartotta magát másoknál, de ezzel a hozzáállással elzárta magát Istentől. „A Szentírás azt mondja, hogy „a nyomorgók jajszava áthatol a felhőkön” (Sir 35,17), mert csak azok lépnek Isten színe elé, akik lélekben szegények, és tudatában vannak annak, hogy szükségük van az üdvösségre és a megbocsátásra; ők érdemeik dicsőítése nélkül, színlelés és elbizakodottság nélkül lépnek eléje, mert nincs semmijük, mindent megtalálnak, mert megtalálják az Urat” – mutatott rá a pápa homíliájában.

 

 

Felidézte azt a példázatot, amelyet Jézus kínál nekünk Lukács evangéliumában a farizeusról és a vámszedőről, akik mindketten a templomba járnak imádkozni. A pápa hangsúlyozta, hogy csak a vámszedő imája ér el Isten szívéhez, aki távol áll hátul elismerve bűneit és vágyát Isten irgalmára és szeretetére. „Nem nyomakodik előre; hátul marad. Ez a távolság azonban, amely kifejezi bűnösségét Isten szent mivolta előtt, képessé teszi őt arra, hogy megtapasztalja az Atya szerető és irgalmas ölelését. Isten pontosan azért tudott eljutni hozzá, mert távol állva helyet csinált neki” – emelte ki a pápa.

 

A pápa kifejtette, hogy „az igazi párbeszéd akkor valósul meg, ha képesek vagyunk megőrizni egy bizonyos teret önmagunk és mások között”, mivel jobban tudatában lehetünk a dolgoknak, és hogy a „párbeszéd és a találkozás” hogyan képes áthidalni a távolságot és közelséget teremteni. Az evangéliumban elmesélt vámszedő a Templom hátsó részében áll felismerve az igazságot arról, hogyan áll Isten előtt, így „lehetővé téve, hogy Isten közeledjen hozzá” – jegyezte meg a pápa.

 

„Testvéreim, emlékezzünk erre: az Úr eljön hozzánk, amikor hátra lépünk öntelt énünktől. Bármikor képes áthidalni a távolságot, amikor becsületesen és őszinteséggel eléje visszük gyengeségeinket... Isten vár ránk, és különösen a bűnbánat szentségében vár ránk.” A pápa mindenkit lelkiismeret-vizsgálatra buzdított, hiszen a farizeus és a vámszedő hozzáállása egyaránt „mélyen bennünk lakozik”. Kerülnünk kell a „látszat képmutatását”, helyette „az Úr irgalmára kell bíznunk sötétségünket, hibáinkat, nyomorúságunkat”. Ezáltal láthatjuk a távolságot „Isten életünk iránti álma és a valóság között, hogy kik vagyunk mindennap”, így az Úr áthidalhatja a távolságot, és talpra állíthat bennünket.

„A kiengesztelődés szentségének jelentése: ünnepi találkozás, amely meggyógyítja a szívet és belső békét teremt bennünk. Nem emberi törvényszék, amelyhez rettegéssel kell közeledni, hanem isteni ölelés, amelyben vigaszt találhatunk.” Ferenc pápa a gyóntatókhoz fordulva arra buzdította őket, hogy mindig bocsássanak meg mindent, amiért a bűnbánó bocsánatot kér, hallgassák meg őket nyíltan és megértéssel, hogy a kiengesztelődés szentsége valóban békét adjon nekik.

 

Befejezésül a pápa azt javasolta, hogy különösen a nagyböjt idején, bűnbánó szívvel, csendben mondjuk, mint a vámszedő: „Istenem, irgalmazz nekem, bűnösnek!” Ismételjük ezt gyakran, emlékezve azokra az időkre, amikor kudarcot vallottunk mindennapi életünkben, és bocsánatot kérve. „Bűnbánó és bizakodó szívvel néhány pillanatig ismételjük ezeket a szavakat: Istenem, irgalmazz nekem, bűnösnek! És a bűnbánat és a bizalom ezen cselekedetében nyissuk meg szívünket egy még nagyobb ajándék örömére: Isten irgalmasságára.”