Ferenc pápa hétfőn fogadta az Irgalmasság misszionáriusait, akik a világ minden tájáról érkeztek Rómába. Arra biztatta őket, hogy részesítsék meleg fogadtatásban az Isten irgalmát keresőket, és nyújtsanak vigaszt a szomorkodóknak és magányosoknak, a bibliai Ruth példáját állítva eléjük ösztönzésként szolgálatukhoz.

Thaddeus Jones / Somogyi Viktória - Vatikán

Ferenc pápa hétfőn a VI. Pál aulájában köszöntötte az Irgalmasság misszionáriusait, akik a világ különböző részeiről gyűltek össze Rómában április 23-25. között nemzetközi találkozójukra. A pápa kifejtette, hogyan szeretné visszahozni őket Rómába, hogy megújítsák szolgálatukat Isten irgalmasságának eszközeiként. A pápa elárulta, hogy szolgálatuk áll szívéhez a legközelebb. Utalt rá, hogy az ő alapvető szerepüket a „Praedicate Evangelium”, a Római Kúriáról szóló új apostoli konstitúciójában is megemlíti, az evangelizálásról szóló részben. Hangsúlyozta, hogy ma már az egyház struktúrájának részét képezik, és remélhetőleg számuk növekedni fog, ahogy a püspökök kiválasztják azokat a papokat, „akik életszentségben élnek, irgalmasok, készek a megbocsátásra annak érdekében, hogy az Irgalmasság teljes jogú misszionáriusaivá váljanak”.

Ferenc pápa hat évvel ezelőtt alapította meg az Irgalmasság misszionáriusainak szerepét, amikor 2016-ban, az Irgalmasság jubileumi évében Rómában találkozott velük, hogy megbízatást adjon nekik, miszerint szerte a világon legyenek tanúi Isten közelségének, szeretetének, irgalmának és megbocsátásának. Az Irgalmasság misszionáriusai egy különleges evangelizáló szolgálatot végeznek, részt vesznek a gyóntatásban, és új utakat keresnek Isten irgalmasságának hirdetésére, kifejezésére mindenkinek. Különleges felhatalmazásuk van arra is, hogy feloldozást adjanak súlyos bűnökre, amelyekhez általában a helyi püspök vagy a Szentszék konzultációja és engedélye szükséges.

 

A pápa az Irgalmasság misszionáriusaival való korábbi találkozásaira utalva felidézte, hogyan bátorította őket, hogy vigyék el Isten irgalmát és legyenek vigasztalásának jelei, hogy tudják, Isten soha nem felejt el és nem hagy el minket. Ebből az alkalomból Ruth bibliai alakját emelte ki, aki ösztönzést adhat nekik szolgálatukban. Az Ószövetségben található Ruth könyve a Moáb földjéről származó nő történetét meséli el, aki az anyósának, Naominak tett eskü révén Izrael népe mellett kötelezte el magát. Mindketten rendkívüli szegénységben élő özvegyek voltak. A pápa beszélt Ruth nagyon nehéz életéről, aki szegény özvegyként és idegenként szenvedett, de mindezek ellenére hősies szeretetet, hűséget, nagylelkűséget és irgalmat tanúsított Naomi és mások szolgálata során. Később, a betlehemi Boázzal kötött házassága révén Dávid dédnagyanyja lett, és így az ókori Izrael népének teljesjogú tagja.

 

Ferenc pápa rámutatott, hogy Ruth könyvében Isten soha nem beszél közvetlenül, hanem Ruth minden kedves gesztusa által kommunikál anyósa, Naomi felé. Míg az élet útja gyakran nehéz és olykor tele van szomorúsággal, Isten elindul, hogy kinyilatkoztassa szeretetét – magyarázta a pápa. Mi is meghívást kaptunk arra, hogy felismerjük Isten jelenlétét az emberek életében. Az Irgalmasság misszionáriusaiként pedig „rajtunk múlik, hogy szolgálatunkon keresztül hangot adunk-e Istennek és megmutatjuk-e irgalmasságának arcát”. Hozzátette, hogy Isten az emberek mindennapi életében gyakran csendes, diszkrét és egyszerű utakon keresztül működik, amelyek azokon keresztül nyilvánulnak meg, akik Isten jelenlétének szentségévé válnak.

 

A pápa arra kérte az Irgalmasság misszionáriusait, hogy kerüljenek el mindenféle ítéletet, amikor fogadják a hozzájuk érkezőket. Mindig törekedjenek az ember teljes, ne csak részbeni megértésére. Mindannyian bűnösök vagyunk és mindannyian térdre borulunk, hogy bocsánatot kérjünk – mutatott rá a pápa. Az előre előkészített beszédétől eltérve kötetlen szavakkal arra buzdította őket, hogy ne ragadjanak bele abba, amit a szabályok mondanak, hanem tekintsenek a bocsánatot kérő személyre, és legyenek nagylelkűek a megbocsátással „a zsebükben”, mint az irgalmasság papjai és misszionáriusai. Arra szólította fel őket, hogy „nézzenek az ember szívébe, ahol el van rejtve a vágy, hogy visszatérjenek az Atyjukhoz és annak házába”, aki mindig megbocsát.

 

Befejezésül Ferenc pápa arra ösztönözte az Irgalmasság misszionáriusait, hogy legyenek mindig készen Isten irgalmának kifejezésére, mint egy takaró, amely mindig készen áll arra, hogy felmelegítse azokat, akik a hidegből akarnak bejönni és elnyerni Isten irgalmát és megbocsátását. Arra kérte őket, hogy legyenek Ruth-hoz hasonlóan nagylelkűek és vigasztalással közeledjenek a szomorúak és magányosak felé. Hozzátette, hogy ezáltal az Úr hűséges szolgáinak ismeri el őket. A pápa két történetet tett hozzá rögtönzött szavaival két nagyszerű gyóntatóról, akikre Argentínában szerzett tapasztalataiból emlékezett. Kiemelte, hogy egész nap gyóntatásokat végeztek életük végéig annak példájaként, hogy Isten határtalan irgalmát megmutassák a gyóntatószékben. Ugyanerre buzdította az Irgalmasság misszionáriusait, hogy soha ne fáradjanak bele a megbocsátásba, „mert az Úr soha nem fárad bele, hogy megbocsásson nekünk, soha!” – zárta beszédét Ferenc pápa az Irgalmasság misszionáriusaihoz.