Október 24-én, hétfőn délelőtt a vatikáni VI. Pál teremben Ferenc pápa hosszú párbeszédet folytatott az Örök Városban tanuló szeminaristákkal és papokkal, összesen tíz kérdésükre válaszolt a tőle megszokott közvetlen, személyes, atyai hangon.

Vertse Márta – Vatikán

A találkozón érintett témák között szerepelt a lelki elkísérés fontossága, az irgalmasság kifejezésének nyelvezete, a jó pásztor és a „juhok szagának” nélkülözhetetlen kapcsolata, a tudomány és a hit viszonya, valamint az ukrajnai háború. Ferenc pápa arra buzdította a szeminaristáka és papokat, hogy továbbra is imádkozzanak az áldozatokért, de az agresszorokért is, hiszen ez a helyes keresztény magatartás.

 

Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet konkrétan kifejezni az irgalmasságot, a pápa azt válaszolta, hogy meg kell tanulni a közelség és a gyöngédség gesztusait kifejező nyelvezetet. Három nyelvet különböztetett meg, amelyek a személy érettségét szemléltetik: ez pedig a fej, a szív és a kezek nyelve. Arra buzdította a szeminaristáka és papokat, hogy tanulják meg ezen a három nyelven kifejezni magukat: „azt gondolom, amit érzek és teszek, azt érzem, amit gondolok és teszek, azt teszem, amit érzek és gondolok”.

 

Ferenc pápa a papi szolgálat fontos alkotóelemére utalva ismételten hangsúlyozta, hogy a jó pap, az igazi pásztor nem veszítheti el a „juhok szagát”. Ha eltávolodnak Isten népétől, lehetnek jó teológusok, filozófusok, kiváló kúriai hivatalnokok, de ha nem állnak közel Isten népéhez, akkor nem lehetnek jó papok. A pápa emlékeztetett a négy „közelség” fontosságára: közelség Istennel az ima révén, közelség a püspökkel, a többi pappal és Isten népével.

 

A pápa szólt azokról a papokról is, akik munkaként élik meg szolgálatukat, meghatározott munkaidővel. A papság Isten szent szolgálata, amelynek legmagasabb fokozata az Eucharisztia – szögezte le Ferenc pápa. A karrierre törekvő papokat arra szólította fel, hogy hagyják abba saját céljaik keresését, mert a karrieristák (a „hegymászók”) végül is árulók, nem pedig a közösség szolgálói.

 

Ferenc pápa a szeminaristákkal és papokkal folytatott beszélgetés során hangsúlyozta a lelki elkísérés fontosságát is, amely segít eligazodni életünk útjain. A pápa különválasztotta a gyóntató és a lelki vezető szerepét. A gyóntatóhoz azért megyünk, hogy feloldozzon bűneink alól, a lelki vezetőnek pedig elmondjuk, hogy milyen érzelmek zajlanak a lelkünkben, így segíteni tud nekünk, hogy tisztázzuk lelkiállapotunkat.

 

A pápa a tudomány és a hit közötti párbeszédről szóló kérdésből kiindulva mindenekelőtt arra kérte a papokat, hogy legyenek nyitottak, mindig pozitív és alázatos hozzáállással hallgassák meg az embereket.  A hit nem jelenti azt, hogy mindenre van válaszunk. A Jézus Krisztusban vetett hit kegyelmével rendelkezni azt jelenti, hogy úton vagyunk – magyarázta Ferenc pápa. Mindig tartsuk nyitva a párbeszédet a tudománnyal, még akkor is, ha nem tudunk válaszolni. Irányítsuk az embereket olyan személyek, tudósok felé, akik talán tudnak nekik segíteni.

 

Az egyik kérdésre válaszolva a pápa az életet „folyamatos egyensúlyhiánynak” nevezte, mert sok nehézség között kell járnunk, elesünk és újból felállunk. Arra bátorította hallgatóságát, hogy az ettől való félelem helyett inkább válasszák a megkülönböztetést, mivel az egyensúlytalanságban felismerhetjük Isten mozdulatait, amelyek jótettekre hívnak minket. Ha tudjuk, hogyan éljünk az egyensúlyhiányban, akkor eljutunk egy dinamikus egyensúlyhoz, amelyet Isten irányít – fejtette ki Ferenc pápa.

 

A papokkal és szeminaristákkal való találkozás során a pápa a technológiához való viszonyáról is szólt, megjegyezve, hogy kényelmetlenül érzi magát a modern digitális eszközök világában. Elmesélte, hogy amikor Argentínában püspökké szentelték, kapott ajándékba egy mobil telefont, amelyet egyetlen alkalommal használt. Nővérét hívta fel, majd azonnal visszaadta az ajándékot. „Ez nem az én világom, de használni kell, bár óvatosan” – jegyezte meg, majd rámutatott az internet veszélyire, mint például a digitális pornográfia. Ez sokak számára kísértést jelent, beleértve az egyházi személyeket is. „Gyengíti a lelket, az ördög onnan hatol be és gyengíti a papi szívet” – figyelmeztetett rá Ferenc pápa.

 

Egy ukrán papnak válaszolva a pápa azt mondta, hogy az egyház, mint egy anya, szenved a háborúk miatt, „mert a háborúk a gyermekek elpusztítását jelentik”. Az egyháznak szenvednie, sírnia, imádkoznia kell. Segítenie kell azoknak az embereknek, akik a háború miatt szenvednek, elveszítik otthonukat, szeretteiket, megsebesülnek. Az Egyház anya, és szerepe mindenekelőtt a szenvedő emberekhez való közelség – hangsúlyozta a pápa, majd a fiatal ukrán paphoz fordulva így folytatta: „Tudom, hogy olyan sokat szenved népetek, közel állok hozzátok. De imádkozzatok az agresszorokért is, ez a keresztény hozzáállás. Ők is áldozatok, mint ti, nem láthatjátok lelki sebeiket, de imádkozzatok, imádkozzatok, hogy az Úr megtérítse őket és eljöjjön a béke”.