II. Illés katholikosz-pátriárka új fejezetet nyitott a grúz ortodox egyház és a katolikus egyház között, amikor mint grúz pátriárka elsőként tett történelmi látogatást a Vatikánban. Akkor Róma püspökével békecsókot váltott, és kölcsönösen megígérték, hogy imádkoznak egymásért. Így megerősödhettek azok a jelentős kapcsolatok, amelyek a kereszténység első évszázadaitól kezdve jelen vannak a két egyház között.

Ezek tovább fejlődtek és továbbra is tiszteletteljesek és szívélyesek – mondta a pápa, felsorolva ennek jeleit: küldötteit szeretetteljes fogadtatásban részesítik Grúziában, grúz ortodox hívek kutatómunkát végeznek a vatikáni levéltárakban és tanulmányokat folytatnak a pápai egyetemeken. Rómában jelen van a grúz ortodox hívek közössége, amely a pápa egyházmegyéjének egy templomát használja, együttműködik a katolikus közösséggel, főleg kulturális téren. 

A pápa zarándokként és barátként érkezett Grúzia áldott földjére, miközben vége felé közeledik a katolikusok számára az irgalmasság szentéve. A szent pápa, II. János Pál is eljött ide, elsőként Péter utódai közül, méghozzá egy rendkívül fontos pillanatban: a 2000. év jubileumának küszöbén. Azért kereste fel ezt a földet, hogy megszilárdítsa a római székhez fűződő „mély és erős” kapcsolatokat, és emlékeztessen rá, mennyire szükséges a harmadik évezred küszöbén Grúzia, kultúrák és hagyományok ősi útkereszteződésének hozzájárulása a szeretet civilizációjának építéséhez.

Ma a Gondviselés ismét létrehozta ezt a találkozót egy olyan világban, amely szomjúhozza az irgalmasságot, az egységet és a békét. A két egyház közötti kapcsolatok új lendületének, megújult buzgóságának ékesszóló jele a pápa és a katholikosz-pátriárka békecsókja, testvéri ölelése. Grúzia ortodox egyháza, amely az apostoli hithirdetésben gyökerezik, különösen András apostol nevéhez fűződik, és a római egyház, amelynek alapja Péter apostol vértanúsága, abban a kegyelemben részesül, hogy ma, Krisztus nevében és dicsőségére megújíthatja az apostoli testvériség szépségét. Péter és András testvérek voltak. Jézus arra hívta meg őket, hogy vessék ki a hálót és együtt váljanak emberek halászaivá (vö. Mk 1,16-17).

A pápa idézte Sota Rusztaveli középkori grúz költő szavait, aki az apostolok nyomán ezt írta: „a szeretet felemel bennünket”. A szeretet alakította át az apostolok életét is. Ez a szeretet a mi támaszunk, amelyet egyedüli módon testesített meg az Úr. Valóban a szeretet teszi lehetővé, hogy felülemelkedjünk a múlt megpróbáltatásain, mint ahogy erről a grúz nép tanúskodott történelme során. Ezt tükrözik rendkívüli szépségű művészeti alkotásai is. II. Illés katholikosz is szent himnuszokat komponált, néhányat latin nyelven. Ezek gazdagítják a hit és a kultúra kincsestárát, ajándékot jelentenek a kereszténység és az egész emberiség számára.

Az evangélium dicsőséges története ezen a földön különösen Szent Ninónak köszönhető, aki apostolként terjesztette a hitet szőlőtőből készült kereszttel. A szőlőtő magát Jézust képviseli: „Én vagyok az igazi szőlőtő” (vö. Ján 15,1-18). Ahhoz, hogy az evangélium ma is gyümölcsöt teremjen, arra van szükség, hogy még szilárdabban kapcsolódjunk az Úrhoz, és egységben legyünk egymással. A grúz föld szentjeinek sokasága arra bátorít bennünket, hogy megszabadulva a múlt értetlenségeitől és nyitottan Isten örökös újdonságaira hirdessük az evangéliumot. Apostoli szeretettel működjünk együtt a közös tanúságtételben Isten dicsőségére és a földi béke érdekében. 

A grúz nép szeret ünnepelni, a szőlőtő gyümölcsével koccintani, szereti a legkedvesebb értékeket. A szereteten kívül sajátos helyet tart fenn a barátság számára. Aki nem keres magának barátot, saját maga ellensége – írta Rusztaveli A tigrisbőrös lovag című művében. A pápa őszinte barátja kíván lenni ennek a népnek, amelynek vendégszeretete a nehézségek dacára is reményteli életstílussal párosul. Arra kaptunk meghívást, hogy békével és megbocsátással győzzük le ellenségeinket, akik nem húsból és vérből vannak, hanem külső és belső gonosz szellemek (vö. Ef 6,12).

A pápa utalt rá, hogy Grúzia áldott földje gazdag olyan evangéliumi hősökben, mint Szent György, akik le tudták küzdeni a rosszat. Számos szerzetese, vértanúja hittel és türelemmel viselte el a szenvedést és az Úrral egyesülve termett húsvéti gyümölcsöt, szeretetből ontott vérével áztatta a grúz földet. Közbenjárásuk enyhülést nyújt sok kereszténynek, akiket világszerte ma is üldöznek, valamint megerősíti bennünk a szándékot, hogy testvéri egységben hirdessük a béke evangéliumát.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Antonio Spadaro SJ

Magyar Kurír