A Ferences Szegénygondozó Nővérek hivatástisztázó lelkigyakorlatán voltam...

Izgatottan vártam életem első, komolyabb lelkigyakorlatát és a találkozást a Nővérekkel.
Veronika Nővér várt bennünket a buszmegállónál és mosolyogva fogadott bennünket. Festői környezetbe érkeztünk és egy csodálatos Mária kegyhelyre. Most jártam itt, Mátraverebély-Szentkúton először, de  bízom benne, hogy nem utoljára.
     34 éves vagyok egyedülálló, holott a szívemben mélyen és régóta érzem a vágyat a keresztény csalaád iránt. Kilenc évvel ezelőtt érintette meg Jézus a szívemet, s  ennek hatására kiléptem egy hosszabb kapcsolatomból. Azóta várok arra a férfira akit Isten nekem szán, mert fontos hogy életemben az Ő akarata legyen meg s ne az enyém. Az elmúlt kilenc év hatalmas kaland volt az Úrral, sokat tanított, formált s növekedtem hitben. Egyre közelebb kerültem hozzá, s mivel a szerelemmel nem találkoztam elbizonytalanodtam. Valóban a házasság az Úr terve vagy csak én szeretném. Esetleg Ő mást, akár szerzetesi hivatást szán nekem csak én nem akarom meghallani? Ez a kérdés motoszkált már bennem régóta s persze egy nagy adag nyugtalanság a lelkemben mikor jelentkeztem a Nővérek hivatást tisztázó lelkigyakorlatára.
Rengeteg ajándékban, kegyelemben, lelki sebek gyógyulásában volt részem és társaimnak is. Nagyon éreztük, megtapasztalhattuk a mi Mennyei Atyánknak szerető jelenlétét a csendben, imádságban és társaink, vezetőink szavain keresztül. Sok megerősítést kaptam, melyekből egyet szeretnék megosztani veletek.
    Marianna Nővér az anyai hivatásról tartott előadást, melyet 1 órás csendesség, elmélkedés követett. A csendességben kimentem a friss levegőre és leültem egy padra a Mária oltárral szemben. Élveztem a napsütést, Mariann Nővér szavai még a fejemben motoszkáltak, mikor reám szállt egy pillangó. Mély melegség, lelkibéke töltötte el szívemet, s eszembe jutott egy régi, kedves idézetem.  "A boldogság egy pillangó, melyet ha kergetünk tova száll. Azonban ha csendben leülünk és várunk az is lehet, hogy reánk száll."

A pillangó a lábamra repült, a papucsomra majd az ujjamra és ott maradt rajtam kereken egy óráig, míg a csendesség  tartott, s aztán belső vezérlésből indítatva tovaszállt. Éreztem Isten vigasztalását és üzenetét ezen a kis kedves teremtményén keresztül. Az Úr annyira figyelmes volt, hogy egy kék és fehér színű pillangót küldött nekem, s aznap fehér papucsban, kék nadrágban és fehér pólóban voltam. Velem szemben Mária szintén kék és fehér színben volt öltözve.
     Lehet azt mondani ez csak egy véletlen volt, de én nem hiszek a véletlenekben. Sosem szállt rám még pillangó és maradt rajtam percekig.
   Isten mindannyiunkhoz szól, kinek kinek a maga nyelvén. Azonban itt a lelkigyakorlaton lehetőség nyílt csendben maradnunk, s meghallani az Úr szavait. Rengeteg kegyelmeket kaptunk személy szerint mindenki.
     Hálás köszönet a Nővéreknek és a sok imádkozó léleknek, mert egy nagyon gazdag, életre szóló lelki élményekben volt részünk.
Ajánlom mindenkinek aki picit is bizonytalan hivatását illetően, megerősítésre vágyik vagy  vezetésre.

Szeretettel és köszönettel    

        Ildikó