A nép elnevezte "Noel Baba"-nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa"
Szent Miklós püspökké választása
Myra
városa (Demre), abban az időben Anatólia fővárosa. Az egész földrész
eredetileg a kalózok mekkája volt. Az összerabolt kincsek, jó gazdasági
alapokat teremtettek az utókornak is. mediterrán éghajlata kedvezett
valamennyi déligyümölcsnek, kertészeteknek. Így a kereskedelem, narancs
és olajültetvények gazdagságot biztosítottak a lakosságnak. Myra
városában a püspöki kar elanyagiasodott, és korrumpálódott. Ezért a
püspökök, rendszeresen váltogatták egymást. Volt, aki csak néhány
hónapig töltötte be ezt a szerepet, de volt aki kihúzta másfél évig is.
270-ben érkezett el az idő, amikor a püspöki tisztért való versengésben
már nem tudtak megegyezni, és négynapi vádaskodás, és ön jelelölések
után, valamint az egyik főpap látomására a püspöki kar olyan határozatot
hozott: "rendben, akkor az legyen Myra városának püspöke, aki
felszentelt papként elsőnek jön be a városkapun." Ekkor érkezett meg a
Jeruzsálemi zarándokútról hazafelé tartó Miklós pap. Azonnal, mint
főméltóságot fogadták a városkapuban, és vezették a püspöki kar elé,
ahol rögtön püspökké választották. 52 évig töltötte be ezt a szerepet.
Szent Miklós családja
Szent
Miklós családja Patara városában élt. Hitüket, vallásosságukat a család
leszármazottai magától Pál apostoltól kapták, aki két alkalommal is
járt ezen a földön. A család õseire olyan hatással voltak ezek a
látogatások, hogy minden generációból a családban kellett lenni egy
papnak. Miklós gyermekkorában Nagybátyja volt Patara város érseke. Itt
már ebben az idõben a lakosság fele keresztényként élt. Család is
mindennapi hitéletet gyakorolt, miközben 50 hektáros narancs és
déligyümölcs ültetvényen gazdálkodott. Több száz ember dolgozott az
ültetvényeken, az Õ gyermekeiknek is kötelezõ volt az ingyenes iskola,
melyet érsek nagybátyja és Miklós családja tartott fenn. Egyházi
ünnepeken minden ültetvényeken dolgozó munkás és gyermekeik, közös
ünnepi lakomákon vett részt. Ilyenkor ruhákat osztottak, és a fizetésen
kívül pénzadományokat kaptak. A 253-ban egy pestisjárvány tört ki,
amelyben szülei odavesztek, s Õt több hónapi kezelés után Nagybátyja
mentette meg, és vette magához a patarai kolostorban.
Demre
közepén fekszik a Szt. Miklós templom. Mellette a sírhelye, amely
1956-ban ásatások során került elő. A Myra-folyó teljesen betakarta
homokkal, ma 3 méterrel a felszín alatt van. 1087-ben olasz tengerészek a
sírt feltörték, és elrabolták Szt. Miklós csontvázát. Sietségükben
néhány csontot ott felejtettek, amelyet ma Antalyában őriznek. Már a 4.
sz.-ban állt ezen a helyen a templom, de a mai Szt. Miklós templom a 7.
sz.-ban épült. A 9. és a 11. sz.-ban megrongálódott a keresztény és arab
tengeri háborúban. A 11. sz. végén helyre lett állítva. A ma látható
mozaikok abból az időből származnak. 1860-ban az orosz cár, Anna
Galidscha megújította. A Szt. Miklós sírján látható rongálás az olasz
tengerészek 1087-es műve, amikor a csontok egy részét és a sírban levő
ereklyéket Bariba vitték, ahol ma is őrzik ezeket. A rablás célja az
volt, hogy a tengerészek védőszentjének maradványai olasz földre
kerüljenek, ezáltal a védőszent nagyobb védelmet biztosít hajózásaik
során. Tisztelete a bizánci, majd a kopt egyházban bontakozott ki a
hatodik században - azóta ülik temetése emléknapját december 6-án -,
majd átterjedt Itáliába is. Ereklyéinek az olasz Bari városába vitele
után, 1087-ben vált valóban egyetemes szentté. Szent Miklós volt tehát a
Mikulás-figura atyja, akinek nevében szerte a világon megajándékozzák a
gyermekeket.
Garamszentbenedek
templomának oltárképét - ezen Szent Miklós püspök gabonacsodája
megmenti az éhező népet - 1427-ben Kolozsvári Tamás festette. Az
éhezõket segítette meg, amikor a császári hajókról kért kevés gabonával
két éven át táplálta népét.
Több
éves aszályos esztendőt követően teljesen kifogytak a gabonatartalékok,
még a vetőmagokat is megették az emberek. Egyiptomból, Olaszországból
hoztak be búzát. Egy alkalommal a Myra-i kereskedelmi flotta, majdnem
teljes egészben odaveszett egy viharban. Így már több hónapja nem volt
kenyere a népnek.
Tehát éhínség sújtotta a vidéket, Miklós a kikötőben várta, mikor
érkezik búzaszállítmány. Amikor az megérkezett, arra kérte a hajósokat,
ha többel nem, hajónként csak száz mérő gabonával segítsenek az
éhínségtől elcsigázott embereken. Azok félve a királyi számtartótól, nem
mertek kérésének eleget tenni, mert a rakományt induláskor pontosan
lemérték. Miklós arra kérte őket: Tegyétek csak amit mondok, és Isten
erejében ígérem néktek, hogy nem lesz károtok.? Így is tettek, és a
hivatalnokok az induláskor mért mennyiséget mérték le, kirakáskor.
A
csodának híre ment, nagy dicsérettel magasztalták szolgájában Istent. A
gabonát pedig kinek-kinek szükséglete szerint osztotta szét Isten
embere, úgyhogy az csudamód két éven át nemcsak hogy szükségleteiket
elégítette ki, hanem bőségesen maradt vetőmagnak is.
A kép Szent Miklósnak azt a csodatételét ábrázolja, amikor Myra
püspökeként megmenti a várost az éhínségtől azzal, hogy a
gabonazsákokat megsokszorozza.
Egy ember elindult Miklóshoz, hogy áldását kérje, hogy végre gyermeke szülessen. Amikor odaért, a püspök
már halott volt, így a holttestet takaró vászonból ereklyeként magával
vitt egy darabot. A következő év december 6-án a házaspárnak fia
született. A gyermeket a hetedik születésnapján arab rablók vitték
magukkal. Egy év múlva, ismét pont december 6-án, amikor a házaspár a
Miklós-templomban imádkozott a gyermekük megszabadulásáért, egy
forgószél kerekedett, amely felkapta a fiút és éppen a templom előtt
tette le.
Daniel
Gran 1736-ban a bécsi Schwarzspanierkirche oltárképén örökítette meg
Szent Miklós legendájának jelenetét: a szent püspök elragadja az
agaránusok királyának asztalától az elrablott gyermek Adeodatust, hogy
visszavigye szüleihez. Az oltárkép 1786 óta a bécsi minoriták
templomában áll. Számos vázlata és kicsinyített másolata maradt fenn. Ez
a változat 18. századi magyar festő átköltése, amely jelentősen eltér a
kivitelezett oltárképtől. Nem ismerjük mesterét vagy készültének
idejét.
Szent Miklós a hajózók védőszentje
Patara
városában a kolostori életet során, a tanulás és sportoláson kívül más
teendője nem volt. Így a mintegy 180 cm magasságú fiatalember, aki napi
több órát töltött tornával, egy szikár minden erőpróbát kibíró alkat
lett. Kitűnő úszó volt, néha több kilométerre beúszott a tengeren. Így
történhetett meg, hogy egy tengeri út alkalmával a bajban bátran vetette
magát a habok közé, hogy segítsen másokon. Egy ilyen cselekedete után,
amit csodának hittek az emberek, vált a hajózók védőszentjévé.
Az eset 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton történt.
Akkoriban
is rendszeresen zarándokoltak az emberek a Szentföldre. Ezt tette az
ifjú Miklós pap is. Ezek a zarándoklatok, ősszel történtek, amikor nem
volt olyan nagy meleg. Igen ám, de ilyenkor a tenger az egyik
pillanatról a másikra kiszámíthatatlanul viharos tud lenni. Ezért a
zarándoklatra tartó hajók, biztonságból egymáshoz közel, konvojszerűen
haladnak. Ezen az úton is kitört egy váratlan vihar. Miklós pap hajója
mellett alig száz méterre haladó hajónak az orrvitorla árbóca kitört,
ennek helyre tételéhez legalább két ember kell. Ki is mentek elvégezni a
munkát, de mind kettőt lesodorták a hullámok. Tudni kell, hogy ezek a
kishajók 3-5 fős személyzettel rendelkeztek, így nem volt ki megjavítsa a
hajót, ami ez által süllyedésre volt ítélve. Valamint azt is tudni
kell, hogy aki viharban a tengerbe esik, annak nincs túlélési esélye! A
helyzetet látva Miklós pap, gondolkodás nélkül a vízbe vetette magát, és
elsőként a két fuldokló tengerészt mentette ki, és ezt követően
kapaszkodott fel a tehetetlenül hánykódó hajóra, ahol egymaga helyezte
vissza az orrvitorla árbócát, majd megköszönve Istennek a segítségét,
imádkozni kezdett. Közben a megrémült és a hajófenékbe menekült emberek
csak azt vették észre, hogy a hajó stabilizálódott, és amikor
kimerészkedtek a fedélzetre, egy a hajójuk elejében imádkozó embert
láttak. Mindenki arra gondolt az ismeretlen megjelenésével, hogy valami
égi Szent segített rajtuk. Az ima befejeztével, pedig szemük láttára
belevetette magát a habok közé és eltűnt. Ez a tengerbe ugrás egyet
jelentett az odaveszéssel, s ezért ezt egyszerű ember nem tehette.
Amikor elcsendesült a vihar, mindenki megdöbbenésére, a vízbe esett
halott tengerészek nyugodt álmukat aludták a hajófenéken. Miklós,
zarándokútról hazafelé ellátogatott Anatólia fővárosába, Myrába. Itt
legendás körülmények között püspökké választották. Majd később, amikor a
Jeruzsálemi út tengerészei közül néhányan Myrába jártak, hálaadásra
betértek imádkozni a templomba, ahol Szt. Miklós püspökben felismerték a
hajójukon a viharban imádkozó személyt, s ettől kezdve a tengerészek
hozzá imádkoztak a bajban, és így a védőszentjükké vált.
Hajógyári Szent Miklós templom
Nem sokkal a Dubrovnik-i
Köztársaság megalakulása után, Gruž-ban egy hajógyárat létesítettek. A
hajóépítők testvérisége a hajógyár tőszomszédságában 1727 egy templomot
emelt, a Hajógyári Szent Miklós templomot (Crkvica sv. Nikole od Škara).
A templomot Divko Pavlov építette. Itt, Istentiszteleteket a hajók
vízre bocsátásakor, vasárnap és a vallásos ünnepek alkalmával tartottak.
A templom belsejét számos arany és ezüst ex-voto díszíti, valamint a
hajózók által adományozott vitorláshajókat ábrázoló festmény.
Szent Miklós eredeti legendája
Krisztus
után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában született, egy gazdag
család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig
kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint
kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas
vagyonával érsek Nagybátyjához, Patara város kolostorába költözött.
Felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a
kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást
választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte.
Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítőkészségének híre
messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét.
270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek
védőszentjévé vált! Zarándokútról visszafelé, betért imádkozni Anatólia
fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké
választották.
52
évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel
való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még
vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek
megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben
tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes Egyházi
vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az
Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is
tagadták az Egyházból!
Minden
este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel,
figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is:
A
kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy
elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három férjhez menés
előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát
rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez
tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és
meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat
kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda
történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat
dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az
ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a
sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva
találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház
tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb
lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni,
és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a
hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a
csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel, az ajándékokkal.
Fra Angelico: A három szűz férjhezadása
Az
idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós
püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan
darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós
püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki
tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy
december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével
rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az
adakozásaiért a nép elnevezte "Noel Baba"-nak, ami azt jelenti "
Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették,
kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult,
hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (326-ban)
angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a
tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez
utódát, a Mikulást.
Kommentáld!