PENNAFORTI SZENT RAJMUND
*Pennafort vára (Barcelona mellett), 1175/1180. +Barcelona, 1275. január 6.
Az Ibériai-félsziget a 13. században politikai téren nem volt
egységes. Navarra, Kasztília, León, Aragónia és Portugália önálló
keresztény királyságaival szemben ott állt a mohamedán Almohádok országa
Cordobával és Sevillával. E városok eleste (1236--1248) után pedig
létrejött a Granadai királyság.
Rajmund nemesi család sarjaként Aragóniában, egy Barcelona közelében
álló várban született. Korán a barcelonai székesegyházi iskolába került.
Ott azokat a tárgyakat tanulta, amelyeket a középkor a ,,szabad
mesterségek'' névvel fogott egybe, de megismerkedett az egyházi
tantárgyakkal is, s végül pappá szentelték. Kezdetben maga Rajmund is a
székesegyházi iskolában tanított. 1210-ben azonban lemondott erről a
hivataláról, hogy alaposabban képzettséget szerezhessen egyházjogból. E
célból Itáliába ment, Bolognába. A híres bolognai jogtudományi iskolát a
11. században alapította a római jog egyik tudósa, Orvietói Graciánusz.
A bolognai kamalduli kolostorban dialektikus módszerrel földolgozta az
egyházi jogot, és ezzel az ,,egyházi jogtudomány atyja'' lett.
Rajmund Bolognában a római és az egyházi jog jelentős tudósait
hallgathatta. Hat évet töltött jogi tanulmányokkal. Részt vett az
egyetemi vitákban, megszerezte a ,,dekrétumok doktora'' címet, s ott
maradt tanárnak Bolognában. Akkoriban minden doktornak megvolt a joga,
hogy előadásokat tartson, ha megfelelő termet és tanítványokat tudott
szerezni. A tanár és a tanulók egymás között egyeztek meg a tandíj
összegében. Sok tanár csak azért tanított, hogy minél több pénzt
keressen, Rajmundnak viszont az volt a véleménye, hogy a tudományt nem
szabad pénzért árulni, és tanítványaitól nem kért tandíjat. Ennek
következtében sok diák vette körül, Bologna városi vezetősége pedig
gondoskodott a megélhetéséről.
Bolognai működésének gyümölcseként tartják számon az 1218-ban írott
Summa iuris (A jog Summája) című művét. Az egyetemi város nagy eseménye
volt 1218-ban egy dominikánus prédikátor, Orléans-i Reginald szereplése.
Reginald eredetileg jogtudós volt Franciaországban, és maga Szent
Domonkos küldte Bolognába. Úgy prédikált, hogy ,,tűzbe jött egész
Bologna'' és számos ismert tudóst megnyert a domonkos rend számára.
Kollégái rendbe lépése bizonyára mélyen érintette Rajmundot is.
Barcelona püspöke Rómában járt akkoriban. Útját Bolognában
megszakította, és rávette a fiatal tudóst, hogy térjen vissza spanyol
hazájába. Otthon Rajmund egy ideig székesegyházi kanonokként szolgált,
és bizonyos egyházkormányzati feladatokat látott el. 1222-ben azonban,
miután lemondott minden káptalani méltóságáról és javadalmáról, fölvette
a domonkosok rendi ruháját.
Nolaszkói Péter abban az időben alapította a Fogolykiváltó rendet a
keresztes hadjáratok folyamán rabul esett keresztények kiváltására.
Kérésére Rajmund írta meg a rendi szabályzatot. Akkoriban egy kolostori
iskolában tanított. 1227--29-ben tanácsadói minőségben János bíboros
kíséretébe tartozott aragóniai vizitációs útján. A legátus szerette
volna magával vinni Rómába, de Rajmund sehogyan sem akart kötélnek
állni. Végül akkor ment Rómába, amikor IX. Gergely pápa berendelte a
kúriába.
A 12. század óta a pápai hivatalok sorába tartozik az apostoli
penitenciária. Ez a hivatal dönt azokban a nehéz lelkiismereti ügyekben,
amelyekkel a pápához fordulnak mindenfelől. Hivatalnokai a pápai
tanácsadók szűk köréhez tartoznak. Rajmundot pápai káplánná és
penitenciáriussá nevezték ki, ezenkívül IX. Gergely pápa személyi
gyóntatója lett. Valahányszor a pápa elhagyta Rómát, vele kellett
tartania. Így például Rietibe, ahol IX. Gergely 1234. július 3-án
szentté avatta Caleruegai Domonkost, a rendalapítót.
Az egyházi jog történetében IX. Gergely és Rajmund neve
elválaszthatatlan egymástól. Gergely megbízásából Rajmund egybegyűjtötte
a12. és 13. század pápáinak dekretálisait (rendelettárait). Ez a mű
Liber extra vagy Decretales Gregorii IX. néven ismeretes, öt kötetből
áll, s magában foglalja az akkor újabbnak számító jogi forrásokat. A
pápa e gyűjteményt megküldte a bolognai és a párizsi egyetemnek. Ilyen
módon Rajmund főműve közvetlenül is szolgálta mind az akadémiai egyházi
tudományosságot, mind a gyakorlati életet.
Rajmund gondolt a gyóntatókra is. Jogi és gyóntatói esetekből
készített egy gyűjteményt. Ez később a Summa Raymundi (Rajmund Summája)
címet kapta. Három könyvben az Isten és a felebarát ellen elkövetett
bűnöket valamint a papság jogi helyzetét taglalta, egy később
hozzáfűzött negyedik könyvben pedig különféle házassági problémákat.
1480-ban Lyonban nyomtatták ki. Freiburgi János dominikánus (aki
1314-ben halt meg) kibővítette Rajmund gyűjteményét Nagy Szent Albert és
Aquinói Szent Tamás műveiből vett teológiai és antropológiai
fejtegetésekkel. Így alakult ki a nagy elterjedtségnek örvendő Gyóntatók
Summája. Sok ügyben még világi tudósok is szívesen bízták magukat
Rajmund gyűjteményének vezetésére.
1236-ban egészségi állapotára hivatkozva kérte, hogy visszatérhessen
hazájába. Ismét a barcelonai rendház tagja lett; fölajánlották neki a
tarragonai érsekséget, de elhárította magától.
1238. május 24-én Bolognában egybegyűlt a domonkos rend
nagykáptalanja. Egyes rendi ügyek szabályozásán kívül az volt a
feladata, hogy megválassza az 1237-ben elhunyt általános rendfőnök,
Szász János utódját. A választás Rajmundra esett, s ő engedelmességből
kénytelen volt elfogadni a hivatalt.
Jogász volt, azért pontosabb fogalmazást adott a rendi szabályzatnak,
s azt a rend el is fogadta, de nemsokára fölmentését kérte rendfőnöki
tisztsége alól. Végül is engedtek sürgető kérésének.
Rajmund ekkor minden erejével bekapcsolódott abba a keresztény
munkába, amely Spanyolország és Észak-Afrika mohamedán uralom alatt álló
területein folyt. Egy emlékiratban jobb lelki gondozást követelt a
mohamedán szolgálatban álló keresztény zsoldosok és szolgák számára. A
spanyol tartományi káptalanokon 1250-ben és 1257-ben külön iskolák
létesítését határozták el arab tanulmányok céljaira, 1259-ben pedig az
egész spanyol rendet kötelezték egy Studium Arabicum (Arab Intézet)
fölállítására. Állítólag éppen a mohamedánok között végzett misszió
ügyével kapcsolatban vette rá Aquinói Szent Tamást, hogy megírja Summa
contra gentiles (Summa a pogányok ellen) című munkáját. Ezt mostanában
kétségbe vonják, az viszont tény, hogy Tamás e műve jó szolgálatot tett
Spanyolországban a mohamedánokkal való viszony kialakításában. A
keresztény hit hirdetése és védelme ezen a mohamedánok és zsidók által
lakott területen éppen szentünk papi éleslátása nyomán alakult olyan
irányba, amelyet a későbbi évtizedekben, sőt évszázadokban is követni
lehetett.
Életének maradandó emléke a kánonjogi tudomány fejlődésére gyakorolt
hatása. De talán még vonzóbb a példaadása, ahogyan ismételten elhárított
magától ragyogó ajánlatokat, csak hogy béklyó nélkül élhessen az
apostolkodásnak és annak a keresztény hivatásnak, amelynek leghőbb vágya
az egyszerűség és a szeretet.
Amikor Rajmund közel száz éves korában meghalt, a hívek nagy serege
rótta le előtte a végső tiszteletet. Köztük volt a király és számos
püspök. 1601-ben avatta szentté VIII. Kelemen pápa, de már 1553-ban volt
ünnepe. 1647 óta Barcelona városának védőszentje.
A római naptárba 1671-ben vették föl ünnepét, január 23-ra. 1969-ben áthelyezték halálának másnapjára, január 7-re.
Amikor Rajmund még spanyol hazájában élt, gyóntatója volt Aragóniai
Jakab királynak, aki nagyra becsülte őt. Az uralkodó híve volt ugyan a
vallásnak, de ez nem nagyon látszott meg életén. A szent hiába intette,
hogy küzdjön ártalmas szenvedélyei ellen. Szemtől-szembe javulást ígért a
király, de egyáltalán nem törte magát érte. Rajmund egy napon megtudta,
hogy a király ismét tilalmas viszonyt kezdett az egyik udvarhölggyel.
Mint gyóntató sürgette a királyt, hogy bocsássa el a hölgyet, de annak
esze ágában sem volt megtenni. Erre Rajmund úgy döntött hogy otthagyja a
királyi udvart, amely akkor éppen Mallorca szigetén tartózkodott. A
király azonban megparancsolta, hogy senki se merjen Rajmundnak bármiben
is segítségére lenni.
Amikor szentünk nehéz helyzetében tengerre akart szállni -- így
beszéli a legenda --, éppen útra készen állt egy hajó a kikötőben. A
hajós azonban vonakodott őt magával vinni, és fölmutatta a király írásos
parancsát. Rajmund erre Istenbe vetett bizalommal azt mondta
útitársainak: ,,Egy földi király meg akarja akadályozni, hogy
elutazzunk. Majd az égi Király fog javunkra beavatkozni''. Ezekkel a
szavakkal a tengerre terítette köpenyegét, fogta botját, keresztet
vetett, azután bátran rálépett a köpenyre, és hat óra leforgása alatt
átkelt a hatvan mérföld széles tengeren. Nagy tömeg szeme láttára lépett
partra Barcelonában. Vállára vetette köpenyét, és elindult kolostorába
-- s annak kapuja magától kitárult előtte.
* Irgalmas Istenünk, ki Szent Rajmundot arra választottad,
hogy irgalmas szeretettel lehajoljon a bűnösökhöz és a foglyokhoz,
kérünk add meg közbenjárására, hogy mi is kiszabaduljunk a bűn
szolgaságából, és szabad szívvel megtegyünk mindent, ami előtted kedves!
|
Kommentáld!