Élete

+ Bogdánffy Szilárd 1911-ben Feketetó községben született. Temesváron a piaristák gimnáziumában tanult. A nagyváradi Teológiai Akadémiáról tanárai a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldték a kiváló növendéket, tanulmányai befejeztével azonban visszatért egyházmegyéjébe, itt szentelték pappá 1934. június 29-én.

+ Élete meghatározó motívuma ettől kezdve a katolikus ifjúság oktatása és lelki vezetése volt. 1934-ben a szatmári papnevelde helyettes tanárává és prefektusává nevezték ki, 1935-től kezdve pedig több nagyváradi tanintézmény hittanáraként és lelki vezetőjeként működött. 1939-ben a román hatóságok koholt vádak alapján letartóztatták és kitoloncolták Magyarországra, ahonnan csak 1940 szeptemberében térhetett haza Nagyváradra. Folytatta oktatói-nevelői tevékenységét, a háború után oroszlánrészt vállalt a nagyváradi iskolák újjászervezésében. 1945-ben megalapította a Merici Szent Angéláról elnevezett orsolyita harmadrendet.

+ 1947 tavaszán Scheffler János szatmári püspök kérésére a titkára lett. Szellemi képességei és lelkisége kiváló munkatárssá tették a szatmári-nagyváradi egyházmegye vezetésében.

+ Az egyre fokozódó romániai keresztényüldözés várható fejleményeire tekintettel a Szentszék engedélyezte, hogy titkos püspököket szenteljenek. A bukaresti nunciatúrai régens 1949. február 14-én szentelte őt püspökké. Két hónappal később a román hatóságok letartóztatták, éveken át jogtalanul fogságban tartották az ország legszigorúbb börtöneiben és a Capul Midia-i haláltáborban. „Meddig hisz Istenben?” – kérdezték vallatói. Sokat kínozták, verték. „El lehet viselni.” – mondta rabtársainak. A börtönben is mindennap megtalálta a szeretetszolgálat lehetőségeit: elrejtett kenyérdarabokat adott a legyengülteknek, cigarettát a dohányosoknak, más helyett cipelte a nehéz zsákokat; az őrök emiatt többször is bántalmazták. Ügyének bírósági tárgyalására csak 1953-ban került sor, ekkor teljesen hamis vádak alapján 12 évi kényszermunkára ítélték. Noha családjának sikerült kiharcolni a törvénytelen ítélet megsemmisítését, Szilárd püspök már nem érte meg ügyének újratárgyalását, a börtönben elszenvedett kínzások következtében 1953. október 2-án a nagyenyedi börtön cellájában visszaadta lelkét Teremtőjének. Az Egyházhoz való hűségéért szenvedett vértelen vértanúhalált.

Idézet

„A görögkatolikus egyházak felszámolása (1946–1948) és a nyomában következő véres keresztényüldözések láttán – nem utolsósorban a Mindszenty-per és Kína kommunistává vedlése után, amelyet 18 hónapos véres keresztényüldözés követett –, XII. Piusz pápa feladta „semlegességi politikáját”, és bátran felemelte szavát veszélyeztetett és üldözött hívei védelmében. … Bár ezek a pápai megnyilatkozások egyetlen egyszer sem nevezték néven a kommunizmust, mégis alkalmat szolgáltattak a romániai kommunista kormánynak arra, hogy a Szentszéket „háborús uszítónak“, „kapitalista bérencnek“, „kémirodának“, „az amerikai imperializmus eszközének“, „az amerikai terjeszkedő politika ötödik európai hadoszlopának“ nevezzék, és ennek következményeképpen az országukban folyó keresztényüldözések jogosságát igazolják.” – Tempfli Imre, Boldog Bogdánffy Szilárd és a romániai egyházüldözés

Imádság

Irgalmas Istenünk, aki Boldog Szilárd püspök vértanúnak megadtad a legyőzhetetlen lelki erősséget, hogy a szenvedésben is hűséges maradjon Egyházadhoz, közbenjárására add, hogy a hitet, amelyet szavával hirdetett, megtartsuk és az utat, amelyet példájával mutatott, kövessük.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen