Élete

+ Bogdánffy Szilárd 1911-ben Feketetó községben született. Temesváron a piaristák gimnáziumában tanult. A nagyváradi Teológiai Akadémiáról tanárai a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldték a kiváló növendéket, tanulmányai befejeztével azonban visszatért egyházmegyéjébe, itt szentelték pappá 1934. június 29-én.

+ Élete meghatározó motívuma ettől kezdve a katolikus ifjúság oktatása és lelki vezetése volt. 1934-ben a szatmári papnevelde helyettes tanárává és prefektusává nevezték ki, 1935-től kezdve pedig több nagyváradi tanintézmény hittanáraként és lelki vezetőjeként működött. 1939-ben a román hatóságok koholt vádak alapján letartóztatták és kitoloncolták Magyarországra, ahonnan csak 1940 szeptemberében térhetett haza Nagyváradra. Folytatta oktatói-nevelői tevékenységét, a háború után oroszlánrészt vállalt a nagyváradi iskolák újjászervezésében. 1945-ben megalapította a Merici Szent Angéláról elnevezett orsolyita harmadrendet.

+ 1947 tavaszán Scheffler János szatmári püspök kérésére a titkára lett. Szellemi képességei és lelkisége kiváló munkatárssá tették a szatmári-nagyváradi egyházmegye vezetésében.

+ Az egyre fokozódó romániai keresztényüldözés várható fejleményeire tekintettel a Szentszék engedélyezte, hogy titkos püspököket szenteljenek. A bukaresti nunciatúrai régens 1949. február 14-én szentelte őt püspökké. Két hónappal később a román hatóságok letartóztatták, éveken át jogtalanul fogságban tartották az ország legszigorúbb börtöneiben és a Capul Midia-i haláltáborban. „Meddig hisz Istenben?” – kérdezték vallatói. Sokat kínozták, verték. „El lehet viselni.” – mondta rabtársainak. A börtönben is mindennap megtalálta a szeretetszolgálat lehetőségeit: elrejtett kenyérdarabokat adott a legyengülteknek, cigarettát a dohányosoknak, más helyett cipelte a nehéz zsákokat; az őrök emiatt többször is bántalmazták. Ügyének bírósági tárgyalására csak 1953-ban került sor, ekkor teljesen hamis vádak alapján 12 évi kényszermunkára ítélték. Noha családjának sikerült kiharcolni a törvénytelen ítélet megsemmisítését, Szilárd püspök már nem érte meg ügyének újratárgyalását, a börtönben elszenvedett kínzások következtében 1953. október 2-án a nagyenyedi börtön cellájában visszaadta lelkét Teremtőjének. Az Egyházhoz való hűségéért szenvedett vértelen vértanúhalált.

Idézet

„A görögkatolikus egyházak felszámolása (1946–1948) és a nyomában következő véres keresztényüldözések láttán – nem utolsósorban a Mindszenty-per és Kína kommunistává vedlése után, amelyet 18 hónapos véres keresztényüldözés követett –, XII. Piusz pápa feladta „semlegességi politikáját”, és bátran felemelte szavát veszélyeztetett és üldözött hívei védelmében. … Bár ezek a pápai megnyilatkozások egyetlen egyszer sem nevezték néven a kommunizmust, mégis alkalmat szolgáltattak a romániai kommunista kormánynak arra, hogy aSzentszéket „háborús uszítónak“, „kapitalista bérencnek“, „kémirodának“, „az amerikai imperializmus eszközének“, „az amerikai terjeszkedő politika ötödik európai hadoszlopának“ nevezzék, és ennek következményeképpen az országukban folyó keresztényüldözések jogosságát igazolják.” – Tempfli Imre, Boldog Bogdánffy Szilárd és a romániai egyházüldözés

Imádság

Irgalmas Istenünk, aki Boldog Szilárd püspök vértanúnak megadtad a legyőzhetetlen lelki erősséget, hogy a szenvedésben is hűséges maradjon Egyházadhoz, közbenjárására add, hogy a hitet, amelyet szavával hirdetett, megtartsuk és az utat, amelyet példájával mutatott, kövessük.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen