A nagyböjti szent időszak nevéhez szorosan kötődik a keresztény böjtölés gyakorlata. Ez a gyakorlat nem a modern

világ „méregtelenítési programja”, és nincs köze az egészséget támogató fogyókúrához sem. Bár hasznos lehet

testünk számára is, hitből fakadó gyakorlatunk Krisztus példájára épül, és Krisztus ajándékait szeretné elnyerni.

Jézus Krisztus nyilvános működésének kezdetén a Szentlélek indítására

a pusztába vonult negyven napra. Ott imádsággal és böjtöléssel

győzött a sátán kísértései felett. Elővételezte azt a végső győzelmet,

amelyet a keresztfán harcolt meg értünk, s amely meghozta számunkra

bűneink bocsánatát.

A kísértések egyike az emberi „éhségre” épül, melynek csak töredék

része vonatkozik a földi táplálékra. A szükséges mindennapi kenyér

mellett emberségünk éhezik a szeretetre, a békére, az igazságra, az

élet teljességére; „mert nem csak kenyérrel él az ember, hanem

minden igével, amely Isten ajkáról való”.

Keresztény böjtölésünk hitvallás, amelylyel

kifejezzük, hogy akarunk élni.

A napi háromszori nagypénteken, valamint

a pénteki hústilalom csak törvénybe foglalt jele lelki nyitottságunknak,

amellyel Isten felé fordulunk. Az ételről való lemondás

tehát nem öncél, hanem eszköz ahhoz, hogy felemeljük szívünket a

lelki értékekhez annak tudatában, hogy a látható mulandó, a láthatatlan

azonban örök.

A keresztény böjtnek azonban ennél szélesebb a horizontja. A földi

élet minden területén van miről lemondanunk azért, hogy jobban

meghalljuk és teljesebben befogadjuk Isten szeretetét. Szemeink, füleink,

nyelvünk megfékezésével megteremthetjük belső csendünket,

a zaklatott életből kilépve időt ajándékozhatunk Istennek. A lemondás

és áldozathozatal készsége minden személyes kapcsolatnak alapja,

ezért az év minden napján ki kell lépnünk önzőségünkből (önmagunk

„táplálásából”), hogy képesek legyünk szeretni (másoknak adva és

másoktól elfogadva „táplálkozni”).

Végül a keresztény böjt sajátossága, hogy szorosan kapcsolódik Istenhez

és az emberekhez. Istenhez a több és mélyebb imádság által,

az emberekhez pedig az irgalmas jócselekedetek által. Amennyi időt,

pénzt, figyelmet „megspórolunk” böjtölésünk által, azt nagylelkűen

odaajándékozzuk Istennek és embertársainknak. Elszakíthatatlan

összefüggésben áll tehát az imádság, a böjt és a jó cselekedetek,

amelyek egymást átjárják és erősítik.

Ilyen böjtöléssel készül a keresztény ember Húsvét ünnepére,

a lemondás útján is magában hordozva a megtérés és újjászületés

örömét.

Ugrits Tamás püspöki irodaigazgató

A KERESZTÉNY BÖJTÖL