2013. március 13-a. A világ újságíróinak szeme a Sixtus-Kápolna kéményére szegeződik, hogy vajon felszáll-e a fehér füst. A világ minden pontjáról összegyűlt bíborosok már több mint 20 órája tanácskoznak. Délután fél 5 körül hirtelen egy fehér sirály száll le a vörösréz kéménycső tetejére. A fehér madarat gyorsan követi egy másik, kicsit nagyobb példány. Úgy tűnik, hogy a madár e szent helyről tekint le a tömegre.
„Megérkezett a Szentlélek a konklávéra” – írja viccesen egy újságíró Twitter üzenetében. Több se kell hozzá, hogy a Vatikán ezt a madarat tegye meg a pápaválasztás kabalaállatává! Perceken belül Twitter-oldalt hoznak létre (@SistineSeagull, azaz @Sixtus Sirály), amire azonnal bejelentkezik 4000 ember. A közösségi média egyfolytában tweet üzeneteket küld.
Vajon csupán véletlen volt, hogy a madár néhány órával azelőtt jelent meg, hogy Ferencet, a teremtés csodálóját és a híres Laudato si’ enciklika íróját pápává választották? Van, akiket lenyűgöz ez az egybeesés. 2013. március 13-án este egy – a pápa hazájában működő – katolikus hírügynökség (AICA) komoly összefüggést lát a madár és Bergoglio között. A konklávé madara egy sirály, amely a Larus argentatus (ezüstsirályok) fajába tartozik, és hozzáteszi, hogy az argentatus szakkifejezés a 266. pápa szülőhazájának nevére utal.
A galamb, a megválasztás jele
Ez a megmosolyogtató kis esemény óhatatlanul eszünkbe juttat egy – ezúttal bizonyított – kapcsolatot, amely a pápák és egy jóval nemesebb madár, a galamb között van. Eusebius a Historia Ecclesiastica című művében elmeséli, hogy a 3. században Fábián pápát hogyan választotta ki ez a bibliai madár az Egyház vezetésére. „Hirtelen egy galamb szállt le az égből Fábián fejére, ugyanúgy, ahogy a Szentlélek ereszkedett le a Megváltóra” – írja a történész, majd hozzáteszi: „… erre az emberek mind azt kiáltották, érdemes rá, és késlekedés nélkül megtették az Egyház fejévé.”
Nem Fábián, ez az egyszerű falusi férfi volt az egyetlen, akit gondviselésszerűen így választottak pápává. Agostino Paravicini Bagliani A pápák állatai (Il bestiario del papa) című könyvében írja, hogy különböző források szerint Szent Severust, Szent Polikárpot és valószínűleg Szent Zefirin pápát is ily módon választották meg hivatalába. Az olasz történész arra is rámutat, hogy a konklávékról szóló beszámolók megemlítik a Szentlélek madarának leszállását olyan esetekben, amikor váratlanul egyszerű embereket, vagy Róma világától még idegen embereket választottak pápává.
A galamb egy másik, jól ismert pápának, I. Gergelynek, avagy Nagy Szent Gergelynek a szimbóluma is. A 8. században róla írt életrajzában Paulus diákonus szerzetes beszámol ennek az összefüggésnek az eredetéről. Egy férfi, aki Gergely után kémkedett, látta, hogy miközben a 64. pápa az Ezékielhez fűzött gondolatait diktálta, ez a szent madár lebegett a válla felett. Amikor abbahagyta a diktálást, a madár csőrét a pápa ajkai közé dugta, és új gondolatokat sugallt neki. Pápáról pápáraa galamb lassan az Egyház és a pápaság szimbólumává vált. Nem kevesebb, mint 500 ábrázolása a római Szent Péter bazilikában ékes bizonyíték erre.
A sas, a pápai hatalom szimbóluma
A béke madara azonban nem az egyetlen, amely Róma városának falait díszíti. Római Aegidius, a 13. századi történetíró másra helyezi a hangsúlyt, amikor a sassal a pápa szerepét határozza meg. Szerinte ez a fenséges madár világosan szimbolizálja a pápai hatalmat az egyetemes Egyház felett. A sas képes arra, hogy hatalmas szárnyaival „mindent” védelmezzen, „tollakkal, vagyis erényekkel ékesített”, és ily módon hasonlatos az uralkodó pápákhoz – mondja.
A papagájnak, mely inkább a fecsegéséről ismert, mint a bölcsességéről, ugyancsak megbecsült helye volt a pápáknál. A pápák és a tarka madarak barátsága a 11. században kezdődött, amikor egy uralkodó – valószínűleg I. István, Horvátország és Dalmácia királya – papagájt küldött IX. Leó pápának. A madár nem csak azt volt képes ismételgetni, hogy „megyek a pápához”, hanem még a pápa nevét is ki tudta mondani. Amikor a külföldi származású Leó pápa elfáradt vagy elcsüggedt (hiszen nehéz körülmények között uralkodott), a madár új „belső erőt” adott neki.
A 13. században az ókori Róma és jelképrendszerének újbóli felfedezése felerősítette a Kúria érdeklődését ez iránt a fenséges madár iránt. Azonban csak az avignoni korszakban lesz feltűnő a madarak visszatérő jelenléte a pápák mellett, akár még a hálószobájukban is. A két utolsó avignoni pápa, V. Orbán és XI. Gergely, egy-egy papagájjal tért vissza Rómába. Ettől kezdve a „pápa papagája” hagyománnyá vált, és a madarat Péter utódai magukkal vitték utazásaik során egészen a 15. századig.
A „papagáj szoba”
Egy 1420-as dokumentum először számol be a „papagáj szoba” létéről az apostoli palotában, ahova a pápa összehívta a bíborosok tanácsát és felkészült az ünnepi szertartások előtt. Ez a szoba afféle átmenetet képezett a magán és a közszféra között, és itt fogadták a követeket is.
X. Leo pápasága idején a Vatikánban a papagáj jelképként való használata elérte csúcsát: a Medici pápák tiszteletére a festő Raffaello úgy festi meg Keresztelő Szent Jánost, hogy az egy kicsi dél-amerikai papagájra néz. Folytatva a római és középkori hagyományokat, amelyek szerint a madár az uralkodó érkezését jelzi, a művész Keresztelő Szent János és a madár megjelenítésével arra utalt, hogy a pápa Krisztus képviselője a földön.
XII. Piusz és a kanárik
Jóval később, 2014-ben Ferenc pápa audienciáján újra előtérbe kerültek a madarak. Amikor a pápa a tömegen keresztül haladt a Szent Péter téren, egy papagáj megpihent az ujján.
Kommentáld!