Lukács evangéliuma 10. fejezet 17-20. vers

Egyszer egy másegyházi kollégám mesélt a mesterszakos csoportunkban a tervéről, amit néhány munkatársával akartak véghezvinni. Egy konferenciát szerveztek, amin olyan tapasztalatokról lett volna szó, melyeket nem úgy válaszolt meg Isten, ahogy azt az adott ember szerette volna. Elrontott tapasztalatokról, meg nem történt csodákról, elmaradt fizikai gyógyulásokról. A konferencia sajnos nem valósult meg, de ma is azon a véleményen van, hogy ezekről az eseményekről beszélnünk kell.

Mert előszeretettel mondjuk el egymásnak azokat a tapasztalatokat, amik úgy végződtek, ahogy mi szerettük volna. Valaki meggyógyult, egy másik munkát kapott, felvették arra az egyetemre, ahova szeretett volna menni, sikerült egy fontos vizsga, megmenekült egy házasság, átadta valaki az életét Krisztusnak, kisütött a nap, pedig körülöttünk mindenhol esett az eső.

De mi van akkor, amikor mindez a csoda elmarad? Amikor nem következik be az áhított gyógyulás, amikor nem fordulnak jóra a dolgok, amikor tenni kell egyik lépést a másik után úgy, hogy minden csak rosszabb lesz körülöttünk? Mit kezdünk ezekkel a tapasztalatokkal? És mit kezdünk ilyenkor Istennel?

Azt hiszem, a mai történet pont aktuális erre a kérdésre. Jézus tanítványai (egy nagyobb csoport, nem a 12) boldogok, mert csodákat éltek át. Sőt, mindezek az ő szavukra történtek! A Mester kiküldte őket, hogy végezzék azt a munkát, amit tőle láttak. Betegeket gyógyítsanak, ördögöket űzzenek, halottakat támasszanak fel, hirdessék Isten országának evangéliumát. A siker pedig hatalmas volt.

Jézus velük együtt örült, ugyanakkor a figyelmüket valami még fontosabbra irányította: annak örüljenek, hogy nevük fel van írva a mennyben! A kapcsolatnak örüljenek, amit Istennel megélhetnek! Örüljenek annak, hogy megismerték, milyen is Ő valójában, hogy tapasztalják a jelenlétét az életükben, hogy országának polgárai lehetnek, mert eljött a Messiás! Miatta van ott a nevük, mert Ő emberré lett az emberért ebben a bűnnel terhelt világban, a tanítványok pedig válaszoltak hívására, és ez a lényeg.

Adjon neked is erőt, Kedves Olvasó, ez a történet! A lényeg a kapcsolatban rejlik! Az Istennel való bensőséges kapcsolatban, amibe beleférnek az „elrontott tapasztalatok” is.

Áldott napot!

bejegyezte: sz-cs. andi – szeptember 05, 2021