„De a
Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság,
hűség, szelídség, mértékletesség.”
(Galátziabeliekhez
írt levél 5. fejezet 22. vers)
Egy
öregember a kertjében kis diófát ültetett. Egy arra járó így szólt hozzá: Ó,
tata! Minek pazarolja az erejét? Mire ez a fa gyümölcsöt hoz, addigra maga már rég
nem lesz! Igen – volt a válasz – valószínű ennek a kis fának én már az első
termését sem élem meg, de ezt a fát nem magamnak, hanem az unokámnak ültetem.
Ma
reggel Isten, bennünket a természeten keresztül így tanít:
Nézz
csak meg egy fát! Bármelyiket. Mit gondolsz, miért teremtettem?
Azt
gondolod, csupán azért létezik, hogy tisztítsa a légkört, vagy hogy kivághasd
és bútort, munkaeszközt, vagy fegyvert készíthess belőle, hogy hasábja parazsánál
melegedhess? Azt hiszed azért terem gyümölcsöt, hogy téged jóllakasson? Tévedsz!
Egy
fa, ha tudna beszélni, azt mondaná, hogy az ő célja; erdővé válni. A termés
lényege, nem a külső burok, hanem a mag, egy új élet, egy új fa.
Mi
más lehetne a Lélek gyümölcse?
A
szeretet, az öröm, a békesség… igazi célja nem az, hogy te vidám, szelíd és
türelmes legyél, hanem, hogy a másik arcára mosolyt fakassz, hogy amerre jársz
békét és jóságot hints, hogy az egész föld szeretet erdővé és öröm rengeteggé
válhasson.
Mert
„A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” (1Kor.12:7)
Áldott napot!
Bejegyezte:
Szilárd
–
november 25, 2020
Kommentáld!