A Hogyan imádkozz? címmel induló, nyolcrészes videósorozatban Hodász András többek között olyan kérdésekben igyekszik útmutatást adni, hogyan imádkozzunk; mi az, ami segít az imában, s mi az, ami esetleg nehézségeket okoz – és e nehézségeket hogyan lehet áthidalni.

A sorozat április 24-i, első részében az igazi imát előkészítő öt szempontról beszélt Hodász András, ahhoz ugyanis, hogy imádkozni tudjunk, bizonyos hozzáállásra van szükség. A második részben néhány alapfogalmat tisztázott András atya, azért, hogy jól értsük, mi is történik imádság közben.

A sorozat harmadik részében, május 8-án az imádság akadályairól volt szó.

Sokan érezhetitek azt, hogy szeretnétek imádkozni, el is kezdtek imádkozni, vagy megvan bennetek a vágy, de valami nem engedi, valamiért nem működik a dolog. Nagyon sok oka lehet ennek, és egy picit nehéz videóban egy olyan témáról beszélni, ami igazán lelkivezetés téma, hiszen igazából minden ember egyedi, és minden embernek más a története, és éppen ezért más, ami segíti, vagy éppen akadályozza az istenkapcsolatát, de mégis szeretnék három olyan dologról beszélni ma nektek, ami eléggé általános jelenség, és mindenképpen akadályozza az imádságunkat, hogyha jelen van az életünkben.

Az első, amit ide szeretnék hozni, az a bűn. Nagyon sokat beszélünk róla egyébként, és éppen ezért sokaknak talán már egy kicsit csömöre is van attól, hogy az Egyház mindig csak a bűnről beszél, van ebben igazság, de

egy dolgot mindenképpen meg kell értenetek, hogy a bűn akadályozza Istennek a kegyelmét az életetekben.

Azt mondja Izajás próféta az 59. fejezet első versében az ő könyvében, hogy „nem rövid az Úr keze, hogy ne tudna segíteni, és a füle nem süket a hallásra, hanem a ti bűneitek lettek válaszfallá Istenetek és köztetek”. Nagyon fontos tehát látni azt, hogy a bűn, mint egy fal, közéd és Isten közéd áll. És itt igazán nem is lényeges, hogy kis bűn vagy nagy bűn, sokan azzal szokták nyugtatni magukat, hogy én csak kis bűnöket követek el, meg végül is nem vagyok olyan rossz ember.

Nagyon fontos látni, hogy a legkisebb bűn is fal közted és Isten között.

Az első dolog tehát, amivel le kell számolnod az életedben, az a bűn, akkor, ha szeretnéd, hogy Isten kegyelme átjárja az életedet. Azt mondja Pál apostol a 2. Korintusi levélben, hogy aki az Úr nevét hívja segítségül, szakítson a bűnös élettel. Igenis, az Isten útját járva meg kell térnünk. Erről egyébként nemrég beszéltünk is már.

A második dolog, ami akadályozhatja az imádságodat, az a harag. És nagyon fontos látni, hogy a harag nem bűn, tehát nem véletlen, hogy nem az első pontban beszéltem róla.

A harag egy érzelem, egy érzés, az érzéseink nem lehetnek nem bűn vagy bűn kategória, az érzéseink egyszerűen csak vannak.

Az már bűn esetleg, vagy bűn lehet, amit az érzésből kiindulva teszek, tehát ha haragszom rád, odamegyek hozzád és jól orrba váglak, akkor az bűn, hogy orrba vágtalak. De maga az, hogy haragot érzek, az nem bűn. Mégis, a harag az akadályozhatja az imádságomat, egész egyszerűen azért, mert lélekben gúzsba köt engem. Amikor mérges vagy, akkor nem nagyon tudsz mással foglalkozni, mint azzal, hogy neked ez fáj, fájdalmat okoztak, harag van bennem mérges vagyok, és ekörül pörögsz, emiatt nem tudsz igazán imádkozni.

Itt nagyon fontos látni egy megkülönböztetést. Jézus sokszor beszél arról, hogy bocsássatok meg. És

a megbocsátás az tulajdonképpen az a tudatos akarati döntés, hogy megbocsátok neked, leteszem a haragomat, és nem állok bosszút azért, amit ellenem tettél.

Sőt, imádkozom érted, szintén ahogy Jézus mondta, hogy imádkozzatok üldözőitekért, ellenségeitekért. Tehát fontos látni, hogy a megbocsátás az egy pillanatnyi cselekedet, mozzanat. De azt is látni kell, hogy a gyógyulás, a sebnek a gyógyulása, amin keresztül kell mennem ahhoz, hogy már ne is fájjon az, ami történt velem, az viszont egy hosszú folyamat. Látod:

megbocsátani egy pillanat kérdése, és akarat és döntés kérdése, de meggyógyulni abból a fájdalomból, amit okozott az, amit te tettél velem, az viszont már egy folyamat.

Sokan azt mondják, hogy de hát én nem tudok megbocsátani! Ez igazából inkább arról szól, hogy még mindig fáj, amikor rágondolok, és amikor mondjuk meglátom az illetőt, akkor elönt a harag érzése. Nem is kell, hogy ezt elfojtsd magadban, Isten őrizz, hogy letagadd magadban az érzéseidet, de fontos látnod, hogy külön dolgot jelent megbocsátani, és külön dolgot jelent az, hogy már annyira elsimultak bennem a sebek, hogy igazából már nem érzek haragot, amikor eszembe jut ez a történet. És amit Jézus elvár tőlünk, az a megbocsátás.

Nyugodtan mondhatod azt, hogy igen, fáj, ami történt, még mindig bennem van, még mindig nagyon mély a seb, de megbocsátok a másiknak, és imádkozom érte.

Akkor a megbocsátás már tulajdonképpen megtörtént, és elindulsz a gyógyulás útján is. Amit Jézus felismert kétezer évvel ezelőtt, hogy bocsássunk meg azoknak, akik ellenünk valamit elkövettek, azt ma a pszichológia, mint egy általános alapelvet alkalmazza. Az áldozat, ha meg tud bocsátani az agresszorának, akkor tud kilépni igazából abból a helyzetből, amibe került, és akkor tud elindulni a lelki gyógyulás útján. Amíg nem bocsát meg, akkor még folyamatosan akörül pörög, hogy mi történt vele, és tulajdonképpen saját maga mélyíti el még jobban a saját sebét.

Ahhoz, hogy gyógyulni tudj, meg kell bocsátanod.

Ráadásul – teszem hozzá a Biblia tanítását –, Jézus nagyon sokszor hangsúlyozza,hogy a megbocsátás szükséges ahhoz, hogy imádkozzunk. A Miatyánkban is azt tanítja, hogy bocsássatok meg egymásnak, és akkor bocsát meg nektek a mennyei Atya. „Miatyánk, aki a mennyekben van, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”

Jézus tehát összeköti a te megbocsátásodat az Atya megbocsátásával.

Ez nagyon izgalmas téma, de ezt most nem fogom kifejteni. A másik evangéliumi rész pedig azt mondja, ha áldozatot mész felajánlani, és eszedbe jut, hogy valakivel haragban vagy, először békülj ki. Tehát az Istennel való találkozás feltétele, hogy letegyük a haragunkat.

A harmadik és legutolsó dolog, amit ide szeretnék hozni, ami akadálya lehet az imádságnak, az a szellemi lustaság, vagy lelki restség. A szellemi lustaságot érezheted akkor, amikor elkezdenél imádkozni, és hirtelen ólomszerű fáradtság vesz erőt rajtad, és á, ezt most nem. A szellemi lustaságot úgy ismered fel, hogy bármit csinálsz, az megy, az működik, azt szívesen csinálod, de amint eszedbe jut, hogy imádkozni kellene, rádereszkedik egy fáradtság, hogy hú, ezt most nem, meg erre nincsen időm, ajjaj, most fáradt vagyok ehhez. Azért is nevezem ezt szellemi lustaságnak, mert ez valami szellemi történés. Itt a gonosz lélek az, aki megpróbál téged eltávolítani az imádságtól. Tulajdonképpen ez egy olyan fal, amit a gonosz lélek emel – ezt nem te emeled, mint amit a bűnnel emeltél –, hanem ezt a gonosz lélek emeli eléd, hogy megakadályozza az imádságodat, és ezzel kapcsolatban egyetlenegy dolgot lehet tenni, hogy

erőt veszel magadon, és elkezdesz imádkozni, és áttöröd ennek a lustaságnak a falát, vagy ólomköpenyét.

Ez ellen tehát egyetlenegy gyógyszer létezik, vegyél erőt magadon, kezdj el imádkozni, és azt fogod látni, hogy az első tíz-tizenöt perc után valahogy áttörik valami gát, és onnantól kezdve folyik az imádság, és szépen megy a dolog, és az Istenhez szárnyal a lelked. A sátánnak az ólomköpenyét, árnyékoló munkáját, a közted és az Isten közé emelt falat csak úgy tudod áttörni, hogy igenis imádkozol, a saját benső lelki fáradságod ellenére.

Ez lett volna a mai napra a tanításunk, ez a három dolog, ami akadályozhatja az imádságunkat, a bűn, a harag és a szellemi lustaság. Ha ezeket felismered magadban, ne ess kétségbe, megvannak a lépések, amelyek révén tudsz változtatni, tegyél legalább egy lépést, és az Isten kegyelme minden lépésben ott lesz veled.

Köszönöm, hogy néztek minket, köszönöm, hogy kommenteltek, kérdeztek, a sorozat tovább folytatódik, jövő héten pénteken vagy szombaton ismét jelentkezem, az imádság különböző szempontjaival.

Isten áldjon titeket, sziasztok!

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír