Október 1-jén a szatmárnémeti Kis Szent Teréz-templom búcsújával egybekötve nyitották meg a Ferenc pápa által ajánlott rendkívüli missziós hónapot a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében.

Október elsején ünnepelte búcsúját a szatmárnémeti Kis Szent Teréz-egyházközség. Az ünnepi szentmisén megtelt a templom a környező lakónegyedek híveivel és a távolabbról érkezőkkel.

Schönberger Jenő püspök a szentmise elején emlékeztetett, hogy október elsején, Kis Szent Teréz ünnepén kezdődik a Szűzanya őszi hónapja és a Szentatya által meghirdetett rendkívüli missziós hónap is. „Kis Szent Teréz a missziók védőszentje is. Ő volt az, aki a szeretet apró tettei által törekedett az üdvösségre. Tanuljuk meg Kis Szent Teréztől ezt az egyszerű, őszinte szeretetet!” – buzdította a jelenlévőket a főpásztor.

A szentmise homíliáját Seffer Dániel ugocsai esperes mondta. Kiemelte, Kis Szent Teréz életpéldája megtanít minket arra, hogy mindig bízzunk a Gondviselésben, és ne aggodalmaskodjunk fölöslegesen, mert a legnagyobbnak tűnő bajban is ott van velünk Isten.

Próbáljuk meg felfedezni mi is, hogyan van jelen a Gondviselés a mi életünkben – buzdított a szónok. – Csodálkozzunk rá arra, hogy Isten a görbe vonalakkal is tud egyenesen írni, kerülőutakon is elvezetni az ember életét oda, ahová nem is gondolnánk. A javunkra tudja fordítani a megpróbáltatásokat, a nehézségeket is. Nagyon sokan gondolják, hogy a szentek komor, szürke arcú emberek, akik egész nap böjtölnek, reggeltől estig imádkoznak, sohasem mosolyognak, és nagyon távol állnak attól a valóságtól, amiben mi élünk. De Kis Szent Teréz nagyon is hasonlított hozzánk.

Ez a törékeny, gyönge leány arra vágyott, hogy nagy hőstetteket vigyen végbe, elmenjen távoli országokba és hirdesse Krisztus tanítását, megtérítse az embereket. Misszionárius szeretett volna lenni. De aki egyszer belépett a Kármelbe, az többé nem hagyhatta el a rendházat. Mégis, Xavéri Szent Ferenccel együtt ő lett a missziók védőszentje. Új utat mutatott nekünk: úgy lett missziós, hogy imádkozott a keresztény hit terjedéséért – hangsúlyozta Seffer Dániel.

Mi magunk is misszionáriusokká, hithirdetőkké válhatunk, ha imádkozunk a misszió ügyéért. Kis Szent Teréz példáján igyekezzünk a saját életünkben is felismerni Isten gondoskodó szeretetét. Hogy állunk mi ezzel? – tette fel a kérdést az esperes. – A tapasztalat azt mutatja, hogy hiszünk a Gondviselésben, de mégsem élünk úgy. Ez onnan látszik, hogy túl sok félelem van bennünk, túl sokat aggodalmaskodunk. A Gondviselésbe vetett hit azt jelenti: tudjuk, hogy életünk és szeretteink sorsa Isten kezében van, és ott biztonságban van. Ne értsük félre, a hitünk nem szabadít meg a gondoktól, de megszabadíthat a félelmektől. Azáltal, hogy hisszük, Isten a gondokban is mellettünk áll, sikerülhet legyőzni a félelmet. Engedjük át magunkat a mennyei Atya vezetésének, bízzunk gondviselésében, és fogadjuk el az ő kezéből a jót és a rosszat is, tudva, hogy Isten mindig a javunkat akarja.

A szentmise végén Kinczel István plébános köszönetet mondott a helyi és vendég hívek részvételéért, valamint a búcsú előkészítésében nyújtott segítségért.

Kifelé menet a templomból mindenki egy-egy könyvjelzőt kapott a Ferenc pápa által a rendkívüli missziós hónapra ajánlott imával. Schönberger Jenő megyéspüspök arra kérte a híveket, hogy imádkozzák ezt különösen októberben, de máskor is, egyesülve a Szentatya szándékával.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye/Romkat.ro