A keresztfához megyek...
A keresztfához megyek,
Mert máshol nem lelhetek
Nyugodalmat lelkemnek.
S ott talállak, ó, Szűz Anya,
Fájdalom közt, bágyadozva,
Tőr veré át lelkedet.
Mely gyötrelem volt Neked
Isteni szülöttedet
Látni szegény jászolban!
S midőn annyi ellenségek
Romlására esküvének:
Tőr veré át lelkedet.
De midőn ezek felett
Láttad, mennyit szenvedett,
Szenvedett az ártatlan!
Láttad őt a Kálvárián,
Két lator közt a keresztfán,
Kínodat ki mérje meg!
A nap elsötétedett,
Ennyi kínt nem nézhetett,
Borzadván rengett a föld!
Sírt, kesergett, gyászolt minden
Az egész nagy természetben:
De gyötrelmed nagyobb volt!
Ezt, ó, fájdalmas Anya,
Mind értem tűrted vala,
Értem, háládatlanért!
Ki Fiadat megvetettem,
És keresztre feszítettem,
Ó, én kárhozat fia!
Most a lelkiismeret
Életemnek átka lett,
Istenem, hová legyek?
Nincs lelkemnek csendessége,
Rettent a bűn szörnyűsége:
Jaj, kétségbe kell esnem!
Ah, de fülembe hata
Szent Fiad e szózata:
"Ím Anyád, ó, tanítvány!"
Tanítványa én is voltam,
Míg a bűnre nem hajlottam,
Ő engem is rád bízott.
Ne nézd bűnös-létemet,
Hanem a szeretetet,
Mely értem a fán vérzett!
Fájdalmaid, ó, Szűz Anya,
Indítsanak bűnbánatra,
Hogy kegyelmet nyerhessek.
Kommentáld!