Nem mondható hosszú folyónak és vízgyűjtő területét is kisebb folyók képezik. A Hossza csupán 250 km miután a Holt-tengerbe ömlik melynek vízszintje 416 m-el van a világtenger szintje alatt. Vize táplálja a Galileai-tavat is, mit Kinneretnek és Tiberias-tónak is neveznek, a Szentírás azonban e fontos bibliai helyszínt Genezáreti-tóként emlegeti.

A Jordán Izrael és Jordánia határfolyója s a térség legnagyobb és legfontosabb folyama. Bár vízhozama nem mondható bőségesnek (a Nílus például hatvanötször több vizet szállít), mégis rendkívül fontos szerepe van. A sivatagos vidék jellemzője a vízhiány és a száraz meleg levegő erős kipárolgást okoz, ami komoly vízveszteséghez vezet. Tavasszal és ősszel szállítja a legkevesebb vizet, ami éppen egybeesik a növénytermesztésben legfontosabb időszakokkal. Ma állandóak a viták az érdekelt országok között a folyó vízhasználatával kapcsolatban. A térség egyik fő problémája a felelőtlen vízgazdálkodás, valamint a népesség számának gyors növekedése. A folyó és mellékfolyói szabályozásának következtében (gátak Siriában, Jordániában, Libanonban és Izraelben) vizének szintje igencsak alacsony. A folyó, melynek szélessége régen elérte az 1500 métert, ma csupán 10 m széles és 2 m mély. Folyásának alsó szakasza erősen szennyezett a beleömlő szennyvíztől. A térség idegenforgalmi értékének kihasználása, illetve felvirágoztatása csak 1994-ben kezdődhetett el, amikor sor került a Jordánia és Izrael közötti békekötésre. Ezt követően Jordánia megszüntette az itt létesített katonai övezetet és megtisztítva a robbanószerektől a térség szabaddá vált a kutatók és a hívők számára. Azóta húsztól is több olyan helyszínt tártak fel, mi fontos a kereszténység számára. Közöttük vannak a római és bizánci korból való templomok, imahelyek falai, remetebarlangok, keresztelőmedencék, valamint korinthoszi oszlopok, oszloptörzsek és talapzatok, mozaikrészletek, kövezett járdák és egy vízvezetékhálózat is.

A térség 2000 év óta sokat változott s a Szentírásban emlegetett helyszínek pontos helyét, mik a Jordán folyóhoz köthetőek, ma már nehéz meghatározni. Ebbe nem is bocsátkoznánk bele. Bibliánk segítségével azonban szeretnénk felidézni néhányat a történetek közül. A térség fontosságát bizonyítja, hogy a folyó nevét az Ószövetség százhetventől is többször, az Újszövetség pedig tizenötször említi, mi héberül annyit jelent „csökkenő”, utalva ezzel a tengerszint feletti magasság csökkenésére, a tényre, hogy hegyoldalban ered s mélyföldön van a torkolata.

Ószövetség

A Jordán folyó neve a Szentírásban először Ábrahám és Lót történetében jelenik meg. A Teremtés Könyve arról tanít, hogy a két testvér igen gazdag volt s annyi állatot legeltettek pásztoraik, hogy nem volt a teljes állatállomány számára elegendő legelő. Ez veszedelmet hozott kettejük közé. Ezért Ábrahám arra kérte Lótot, hogy válasszon magának más területet s költözzön oda. Tudva azt, hogy a környező vidék bővelkedik mindenben amire szükségük volt, rábízta testvérére a döntést, melyik területet választja. „Felemelte tehát Lót a szemét, és látta, hogy az egész Jordán-környék, mindaddig, amíg Coárba jut az ember – ekkor még nem pusztította el az Úr Szodomát és Gomorát - , mindenütt olyan bővizű, mint az Úr paradicsoma, és mint Egyiptom. Lót ezért a Jordán-környékét választotta magának, és keletre tért; így elváltak egymástól a testvérek.” (Teremtés könyve 13, 10-11)

Józsue könyve azzal kezdődik, hogy az Úr az idős Mózes halála után a tanítványt, Józsuét bízza meg népének vezetésével s arra kéri, juttassa őket el az ígéret földjére. Ehhez azonban át kell kelniük a Jordánon. Az Úr ígéretet tesz Józsuénak, hogy be fogja bizonyítani, úgy, ahogy Mózest segítette, vele is ott van. Ennek következtében megtörtént az első csoda a Jordán partján. „Azt mondta erre Józsue Izrael fiainak: >>Gyertek ide, és halljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavát!<< Majd így folytatta: >>A következő dologból fogjátok megtudni, hogy az Úr, az élő Isten közöttetek van és elűzi színetek elől a kánaánit, a hetitát, a hivvitát, a perizitát, a girgasitát, a jebuzitát, meg az amoritát: íme az egész föld Urának szövetségládája bemegy előttetek a Jordánba. – Válasszatok tizenkét férfit Izrael törzseiből, egyet-egyet minden törzsből – s amint a papok, akik az Úrnak, az egész föld Istenének ládáját viszik, talpukat a Jordán vizére teszik, a lefelé levő víz lefolyik és elfogy, a felülről jövő pedig egy tömegben megáll<<.” (Józsue könyve 3, 9-13) Így is történt, Isten a Vörös-tenger után ígéretéhez híven másodszor is száraz lábbal átvitte népét a vízen. Hasonló csoda történt Illéssel is halála előtt. Mikor az Úr a Jordánhoz küldte, egyedül szeretett volna útnak indulni. Elizeus azonban mint addig mindig, most is vele tartott. „Elmentek tehát mindketten együtt. Ötven ember azonban követte őket a prófétafiak közül, s amikor ők ketten a Jordán mellett megálltak, messziről, velük szemben azok is megálltak. Ekkor Illés vette a palástját, összegöngyölítette, ráütött vele a vízre, s az két részre vált, s ők mindketten átmentek a szárazon.” (2 Királyok 2,6-8)

Szintén a Királyok II. könyvében áll, hogy a poklos Námán a Szamariában élő Elizeus próféta tanácsára megfürdött a Jordán vizében s kigyógyult betegségéből. A Szentírás így tesz róla tanúságot: „Lement s megfürdött  hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint, s ismét olyan lett a teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult.” (2 Királyok 5,14) Ekkor Námán, a szíriai király egyik lejobb hadvezére, aki igencsak gazdag ember volt, felismerte az izraeliták hatalmas Istenét s megtért, megvallva, hogy hozzá akar hűséges maradni.

A folyó fontos stratégiai tényező is volt. Mivel nehezen lehetett rajta átjutni, védelmet nyújtott. Fontos szerepe volt például a moabiták elleni harcban (Bírák könyve 3,28). Szintén a Bírák könyve beszéli el, hogy Gedeon az Isten támogatásával legyőzte a mádiánitákat. Így biztatta az Úr: „Menjetek le a mádiániták elé és szálljátok meg Bétberéig a vizeket és a Jordánt.” (Bírák könyve 7,24) A Jordán nyújtott menedéket Dávid királynak és népének, mikor Absalom, Dávid harmadik fia fellázadt apja ellen s üldözőbe vette őt. „Felkerekedett erre Dávid és az egész vele levő nép, s mire megvirradt, átkeltek a Jordánon, és senki sem maradt, aki át nem kelt volna a folyón.” (2 Sámuel 17,22)

Ahagyomány szerint azon a helyen, ahol Jézus megkeresztelkedett, egy nyitott oldalú,        négyszögletű építményt emeltek. Lehet, hogy éppen ez az.

Újszövetség

Az Újtestamentum kétségkívül legfontosabb története, mely a Jordánhoz kapcsolódik Jézus Krisztus megkeresztelkedése és azt megelőzően Keresztelő János működése. A Szentírás arról számol be, hogy a ma már szentként tisztelt János az egész vidéket bejárva tanított, bűnbánatra buzdított, keresztelt a folyó vizével s készítette az utat Jézus számára. „S ő elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, amint írva van Izajás próféta beszédeinek könyvében.” (Lukács 3,3) {utalás Izajás 40,3-5} Keresztelő János a folyónál tesz tanúságot arról, hogy nem ő a Krisztus, de hamarosan megláthatják a zsidók a Messiást, akit annyira várnak. „Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban. Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílnak az egek, és a Lelket, mint galambot leszállni rá. Az égből szózat hangzott: >>Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik<<.” (Márk 1,9-11) Jézus megkeresztelkedése vezeti be nyilvános működését. Ekkor kapja meg az Atyától látható formában s egy vallomás kíséretében a Szentlelket. A pontos helyszín tehát rendkívüli fontossággal bír, másrészről viszont maguk a tények a fontosabbak, nem a helyszín. Feltételezések szerint Jézus legtöbbet a folyó jordániai partjain tevékenykedett. Valószínűleg itt is keresztelkedett meg, valahol a Jerikó városával szembeni területen. Egyedül János evangelista jelöli meg a helyet mikor Keresztelő Jánosról ír, aki így tanít: „>>Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó.<< Ezek Betániában* történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.” (János 1,26-28)

* Itt nem a három testvér Betániai Mária, Márta és Lázár városáról esik szó, ami a Jeruzsálemtől keletre lévő Olajfák hegyének keleti lejtőjén épült. A Jordánon-túli Betánia a folyó keleti partján volt.

** Az igehelyek a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat által 2007-ben kiadott Szentírásból valók.

Carl Heinrich Bloch (1834–1890) – Krisztus megkeresztelkedése

Szerzö Muzslai Izabella