Vasárnap reggel Ferenc pápa Manama Szent Szív plébániatemplomában találkozott a püspökökkel, papokkal, Istennek szentelt személyekkel, szeminaristákkal és lelkipásztori munkatársakkal. Hozzájuk intézett beszédében a Szentlélekről, mint az öröm, a testvériség és a prófécia forrásáról elmélkedett.

Vertse Márta - Vatikán

Ferenc pápa örömét fejezte ki, hogy Bahrein keresztény közösségében lehet, amely valóban „katolikus”, vagyis egyetemes, mivel a helyi egyházat a világ számos részéből érkezett hívek alkotják. Köszöntötte a „migránsokból álló kis nyáj” tagjait és rajtuk keresztül származási országaikat, kiemelve a sok megpróbáltatásnak kitett Libanont, és közelségéről biztosította Közel-Kelet minden szenvedő népét. A sokféleség összhangot talál Jézus egyetlen arcában, a Krisztusba vetett hitben. Ezután a János evangéliumából felolvasott szakaszt elemezte, amely a Krisztusból és a hívőkből áradó élő vízről szól (vö. Jn 7,37-39). A pápa Bahrein valóságára alkalmazta az evangéliumi képet: az országban sok a sivatag, de alatta csendesen csordogáló édesvízforrások öntözik a földet. Ilyen a mi emberségünk is: a felszínen vannak gyarlóságaink, de a szív mélyén a Szentlélek édes vize megöntözi pusztaságainkat és megújítja életünket. Ezt az élő vizet ígéri meg nekünk Jézus: a Szentlélek ajándékát, Isten gyengéd, szerető és megújító jelenlétét.

 

Jézus hangosan hirdeti: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám” (Jn 7,37), mert „élő víz forrásai” fakadnak majd szívéből. Jézus kereszthalálakor, megnyílt oldalából tör elő az új élet, a Szentlélek életadó vize, amely arra hivatott, hogy megújítsa az egész emberiséget, megszabadítva a bűntől és a haláltól. Az Egyház tehát Krisztus megnyílt oldalából, a Szentlélekben való „újjászületés és megújulás fürdőjéből” (vö. Tit 3,5) születik. A keresztségben kaptuk a Lélek élő vizét, amely Isten szeretett gyermekeivé és egymás között testvérekké, új teremtményekké tesz minket - szögezte le a pápa, majd a Szentlélek következő három nagy ajándékához fűzte a gondolatait: öröm, egység és prófécia.

 

Mindenekelőtt a Szentlélek az öröm forrása. Az édes víz, amelyet az Úr életünk sivatagjaiban árasztani kíván, az a bizonyosság, hogy soha nem vagyunk egyedül. A Vigasztaló Lélek szeretettel kísér minket, támogat és bátorít nehézségeinkben.  A Lélek öröme az Istennel való kapcsolatból fakad, Ővele együtt le tudjuk győzni még a fájdalom és a halál szakadékait is – fejtette ki Ferenc pápa, majd arra buzdította a bahreini híveket, hogy őrizzék és sokszorozzák meg ezt az örömöt a továbbadás révén. A keresztény öröm ragályos, mert az evangélium arra késztet, hogy kilépve önmagunkból közvetítsük Isten szeretetének szépségét. Ezért fontos, hogy a szentmise ünneplése mellett, amely a keresztény élet forrása és csúcspontja (vö. Sacrosanctum Concilium, 10), az evangélium örömét az élénk lelkipásztori tevékenységben is terjesszük környezetünkben.

 

Másodszor, a Szentlélek az egység forrása. Akik befogadják Őt, azok az Atya gyermekeivé, egymás testvéreivé válnak (vö. Róm 8,15-16). Nem lehet helye a megosztottságnak, az etnikai, kulturális és rituális különbségek sem veszélyeztethetik a Lélek egységét. Amikor a Feltámadott Krisztus Lelke leszáll a tanítványokra, az egység és a testvériség forrásává válik, felavatja a szeretet egyetlen nyelvét.  A Szentlélek így formálja az egyházat: Pünkösdtől fogva a különbözőségek egymással összhangban egységgé kovácsolódnak, amely nem jelent egyformaságot – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd rámutatott: hivatásunk mindenekelőtt az egység megőrzése, ahogy Szent Pál mondja, „Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékében fönntartsátok a lelki egységet. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy a hivatástok is egy reményre szól (Ef 4,3-4). A keresztény egység ereje a közös tanúságtétel – hangsúlyozta a pápa, majd arra buzdította a híveket, hogy a szolgálat, a megbocsátás és a párbeszéd eszközeivel legyenek a multikulturális társadalomban a más hitvallású és felekezetű testvérekkel a szeretetközösség szövői.

 

Végül, a Szentlélek a prófécia forrása. Az üdvtörténet tele van számos prófétával, akiket Isten hív, felszentel és elküld az emberek közé, hogy az ő nevében szóljanak. A próféták a Szentlélektől kapják a belső fényt, amely által képesek a történelem olykor homályos szövedékében megragadni Isten jelenlétét, és megtérésre hívni az embereket. Minden megkeresztelt megkapta a Szentlelket és a prófétai hivatást. Életünkkel tegyünk tanúságot az evangéliumról, építsük Isten országát. Ahol szükséget szenvedő, megsebzett testvérek vannak, ott van Jézus. Az a mércéje egy társadalom méltóságának és reményének, ahogyan az utolsókkal bánik – állapította meg Ferenc pápa.  

 

Utolsó bahreini beszéde végén hálás szívvel adta áldását a hívekre, majd köszönetet mondott Hamad királynak és az ország hatóságainak kiváló vendégszeretetükért. Arra bátorította Bahrein keresztényeit, hogy örömmel és kitartással folytassák lelki útjukat. Az Arábiai Szűzanyaként tisztelt Mária közbenjárásáért fohászkodva kérte: segítségével hagyjuk, hogy mindig a Szentlélek vezessen minket, tartson meg bennünket örömben, szeretetben és imádságban egyesülve. Végül Ferenc pápa a következő szavakkal búcsúzott a bahreini hívektől: „Számítok rá: ne felejtsetek el imádkozni értem”.