“Szombatjaimat
is nekik adtam, annak jeléül, hogy közünk van egymáshoz, és megtudják,
hogy én vagyok az Úr, aki megszentelem őket.”
Ha
Isten teremtette a világot, akkor az idő is az Ő műve. Mivel Ő
teremtette, a tulajdona is. A teremtés történet elmondja, hogy a Föld
kezdetén Isten teremtett, és a végén megpihent, megnyugodott, és
elkülönítette azt a napot a többitől, így teremtette a szombatot.
Ez
eddig nem is bonyolult, igaz? Na most jön az érdekes. A szombat nem
“szentheverde-napja”. A szombat nem azért lett, hogy nekem legyen egy
nap, amikor addig alszom, ameddig akarok, azt csinálok, amit szeretnék. A
szombat lényege nem az, hogy elvonulok, és magammal foglalkozok, vagy a
másikról pletykálok. A szombat lényege az elcsendesedés, és az Istennel
töltött idő.
Nézzük
más oldalról! Ha megbeszélek egy randevút egy lánnyal, akkor az az
időpont nem rólam szól, hanem arról, hogy vele vagyok. Nem számít, hogy
nekem rossz kedvem van, vagy fáradt vagyok, mert ha fontos nekem, akkor
ott akarok lenni vele, és rá áldozom az időmet és az energiámat. Ez
jelzi, hogy fontos nekem.
Isten
nekünk adta a szombatot. Nem azért, hogy szórakozzunk, vagy arra
használjuk, ami nekünk kényelmes. Arra adta a szombatot, hogy vele
töltsünk időt. Jelnek adta, hogy fontosak vagyunk egymásnak. Mi Hozzá
mehetünk ezen a napon, és Ő megígérte, hogy különlegessé teszi
számunkra.
A
szombat a gyógyulás napja. A nap, amikor időt tölthetsz azzal, aki
teremtett, aki megváltott, aki hétről hétre, napról napra megtartja az
életed. A szombat a kapcsolat napja.
Áldott napot!
Kommentáld!