"Mert
Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus
szeretetével, és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább
gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, hogy
megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek
Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus
Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására."Pál levele a filippiekhez 1:8-11
A
gyakorlat teszi a mestert, szoktuk mondani. De a gyakorlat ennél sokkal
több! A gyakorlat igazi hatalom. A gyakorlott személy olyan éles
érzékekre tesz szert, aminek a létét talán nem is fogja fel teljesen.
Például vannak olyan múzeumkurátorok, akik meg tudják különböztetni az
eredeti műalkotást a hamisítványtól, anélkül, hogy meg tudnák
fogalmazni, mi a különbség a kettő között. Vannak olyan gyakorlott
radiológusok, akik agyi MR, vagy CT alapján meg tudják "jósolni", hogy
hol várható, hogy agyvérzés alakul ki, még az előtt, hogy bármilyen
egyértelmű jel, vagy avatatlan szemek által látható nyom felfedezhető
volna a képeken. Sőt, hallottam olyan fodrászokról is, akik csupán a
hajuk tapintása alapján meg tudják állapítani, ha egy vendégük várandós.
Néha
azonban komoly nehézséget jelent — és főleg az "avatatlan szemek"
számára — az az egyszerűnek tűnő feladat is, hogy megkülönböztessük a
"jót" a "rossztól". Én úgy gondolom, és ebben Pál apostol is alátámaszt a
fenti szakaszban, ez a tehetségünk, vagy érzékszervünk fejleszthető,
méghozzá három dolog gyakorlásával.
Pál apostol a szeretet, az ismeret és megértés gyakorlásáról ír a Filippiben lévő gyülekezetnek. "...imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel..." Ez utóbbi kettő, úgy tűnik, hogy az elsőre, a szeretetre épít. Nem elég az ismeret, nem elég az értelem, ha szeretet nincs (és Pál apostol számára ez a kezdetektől fogva egyértelmű).
Ha
viszont van szeretet, és gyakorlottak vagyunk a műfajban, abból nem
csak az következik, hogy "tiszták és kifogástalanok" leszünk. Ez
önmagában még kevés lenne, hiszen a kereszténység nem egy magányos
önfejlesztő klub. A szeretetet gyakorolva mi is olyanok lehetünk, mint a
gyakorlattal rendelkező szakemberek: megérezzük, ha valakinek szüksége
van ránk, még akkor is, amikor ez az avatatlan szem számára nem volna
egyértelmű.
Szeretetben
fejlődni és az "igazság gyümölcsét" teremni az igazi kereszténység.
Kevés csak tudni, mi a jó és mi a rossz, szeretni is kell!
Áldott napot!
Kommentáld!