Húsvétkor Jézus azt akarja, hogy a mi szívünk is feltámadjon. Péter apostolhoz hasonlóan, aki a Galileai tóba vetette magát, hogy találkozzon Jézussal, mi is félelem nélkül, megújult lendülettel induljunk el az Úr felé – mondta Ferenc pápa vasárnap délben, a Regina Coeli elimádkozása előtt mondott beszédében.

Vertse Márta – Vatikán

Péter apostol döntése, hogy visszatér a halászathoz, előző életéhez, mivel kissé csalódottan várakozik az Úrra, hasonlít sokunk magatartásához – fejtette ki Ferenc pápa, elemezve a vasárnapi evangéliumi szakaszt, amely Jézus harmadik megjelenéséről szól. Gyakran elfeledkezünk az Úrról, hogy saját kényelmünket helyezzük előtérbe. Azonban ilyenkor nekünk is üresek maradnak hálóink, mint Péter esetében. A pápa arra buzdított, hogy Jézussal ismét találjunk bátorságot az újrakezdéshez, hogy kreatív lelkesedéssel újból képesek legyünk nagylelkű tettekre, szolgáljuk Istent és testvéreinket.

 

A vasárnapi evangéliumi szakasz (Jn 21,1-19) azt az epizódot beszéli el, amikor a feltámadt Jézus harmadik alkalommal jelenik meg apostolainak – kezdte beszédét a pápa, utalva rá, hogy a találkozó, amelyre a Galileai tónál kerül sor, főként Simon Péterhez kapcsolódik. Minden Péterrel kezdődik, amikor ezt mondja a többi tanítványnak: „Megyek halászni”. Nincs ebben semmi különös, hiszen halász volt, de felhagyott mesterségével, amikor éppen annak a tónak a partjánál ott hagyta hálóit, hogy kövesse Jézust – emlékeztetett rá Ferenc pápa. És most, miközben a feltámadt Jézus várat magára, Péter, talán kissé bizalmát veszítve, javasolja a többieknek, hogy térjenek vissza előző életükhöz. A többiek pedig elfogadják: „Mi is veled tartunk” – válaszolják. Azonban, ahogy az evangéliumban olvassuk, „azon az éjszakán nem fogtak semmit”.

 

Velünk is előfordulhat, hogy fáradtság, csalódás, esetleg lustaság következtében elfeledkezünk az Úrról és elhanyagoljuk nagy döntéseinket, amelyeket előzőleg hoztunk, hogy megelégedjünk valami mással – folytatta beszédét Ferenc pápa, példának hozva fel, hogy nem szentelünk elég időt a családi beszélgetésekre, inkább személyes időtöltéseinket részesítjük előnyben; elfeledkezünk imádkozni, inkább saját kívánalmainkra gondolunk; elhanyagoljuk a jótékony cselekedeteket, mindennapi sürgős elfoglaltságainkra hivatkozva. De így csalódás ér minket, Pétert is éppen ez a csalódás érte: üresek maradnak hálóink, mint Péter esetében. Ez egy olyan út, amely visszafelé vezet és nem elégít ki – hangsúlyozta a pápa.

 

És Jézus mit tesz Péterrel? – tette fel a kérdést a pápa. Visszatér a tó partjára, ahol mind a négyet, Pétert, Andrást, Jakabot és Jánost kiválasztotta. Nem tesz szemrehányást, Jézus nem korhol, hanem mindig szívünket érinti meg. Gyöngéden „Fiaim” megszólítással fordul a tanítványokhoz. Azután felkéri őket, mint egykor, hogy ismét bátran vessék ki hálóikat. És a hálók ismét hihetetlen mértékben megtelnek. Amikor életünkben üresek maradnak hálóink, nem annak van itt az ideje, hogy sajnálkozzunk magunkon, hogy eltereljük a figyelmünket, hogy visszatérjünk régi időtöltéseinkhez – figyelmeztetett a pápa. Annak érkezett el az ideje, hogy ismét elinduljunk Jézussal, hogy bátorságot találjunk az újrakezdéshez, hogy Ővele ismét a mélybe evezzünk. Három ige: újra indulni, újrakezdeni, újból a mélybe evezni. Minden csalódással szemben, vagy amikor életünk kissé értelmét vesztette „ma úgy érzem, hogy hátrafelé mentem” – indulj el újból Jézussal, kezd előröl, ismét! Jézus vár rád. És gondol rád, rám, mindannyiunkra.

 

Péternek szüksége volt erre a „mozgósításra”. Amikor hallja János kiáltását, hogy „Az Úr az!” azonnal vízbe veti magát és Jézus felé úszik. A szeretet gesztusa ez, mert a szeretet túlmutat azon, ami hasznos, ami kívánatos, ami megillet; a szeretet ámulatot ébreszt, kreatív, ingyenes lendületekre ösztönöz. Így, miközben János, a legfiatalabb felismeri az Urat, Péter, a legidősebb az, aki vízbe merül, hogy találkozzon Ővele. Ebben a gesztusában benne van Péter ismét megtalált lendülete.

 

A pápa arra mutatott rá, hogy a feltámadt Krisztus ma egy új lendületre hív bennünket, mindnyájunkat.  Arra szólít, hogy vessük bele magunkat a jóba, nem félve attól, hogy elveszítünk valamit.  Tegyük ezt számítgatás nélkül, anélkül, hogy mások kezdeményezésére várnánk. Ne várjunk másokra, mert ahhoz, hogy Jézussal találkozzunk, ki kell lépnünk egyensúlyunkból. Tegyük fel magunknak a kérdést: képes vagyok-e a nagylelkűség tetteire, vagy megfékezem a szív buzgóságait és bezárkózom a megszokásokba, a félelembe? – buzdított rá a pápa, hozzátéve, hogy ma Jézus a lelkes újrakezdésre hív minket.

 

Az evangéliumi szakasz végén azután Jézus háromszor Péterhez intézi a kérdést: „szeretsz engem?”. A feltámadt Jézus minket is kérdez ma: Szeretsz engem? Mert Húsvétkor Jézus azt akarja, hogy a mi szívünk is feltámadjon; mert a hit nem tudás, hanem szeretet kérdése – szögezte le a pápa. Szeretsz engem? – kérdezi Jézus tőled, tőlünk, akiknek üresek a hálói és akik olyan sokszor félnek újrakezdeni; tőled, tőlem, mindannyiunktól, akiknek nincs bátorságuk, hogy a mélybe vessük magunkat és elvesztettük lendületünket. Szeretsz engem? – kérdezi Jézus. Attól kezdve Péter örökre abba hagyta a halászatot és Isten és a testvérek szolgálatának szentelte magát, egészen odáig menően, hogy életét adta itt, ahol most mi vagyunk – utalt a pápa Péter apostol vértanúságára, majd feltette a kérdést: És mi akarjuk-e szeretni Jézust? Végül Máriához fohászkodott, aki készségesen „igent” mondott az Úrnak. Szűz Mária segítsen bennünket, hogy ismét megtaláljuk a jóra irányuló lendületet – kérte Ferenc pápa a vasárnap déli Regina Coeli elimádkozása előtt mondott beszédében.