Vigyázzállásban énekelték a himnuszokat –
ez volt Szabó Álmosnak, a Szent Korona Lovagrend tagjának legkedvesebb
emléke Csíksomlyóról. A lovagrend erdélyi rendtartománya 2009 óta minden
évben képviselteti magát a pünkösdi búcsún.
Magyar emberhez illően énekelni a himnuszt
A Szent Korona Lovagrend erdélyi rendtartománya öt éve, hogy
rendszeresen részt vesz a csíksomlyói búcsún – mondta Szabó Álmos, a
rendtartomány kormányzója, aki éppen lovagrendtársaival a kegytemplom
előtti téren várakozott a nyeregbe való indulásra. Szerinte a búcsúban
nem az összeverődött nagy tömegen van a hangsúly, hanem abban a
szellemiségben van a lényeg, ami ilyenkor áthatja az embereket.
„A legfontosabb a Szűzanya és az a szellemiség, ami meghatja az
embert. Egy közösségről van szó, egy olyan összefogásról, amit nem a
szószékről, nem az utcasarokról vagy éppen a politikusok szájából
hangoztatnak, hanem ami az embereknek a természetes velejárója” – mondta
a Kolozsvárról érkező lovag. Mintegy a hitben, lélekben
összekovácsolódott közösséget igazolja a magyar és székely himnuszok
közös eléneklése is, Szabó Álmos legkedvesebb emlékeként tartja számon,
amikor egyik esős búcsún mindenki vigyázzállásban énekelte a nemzet
imáját. „Itt Somlyóról a legkedvesebb élményem eddig az volt, amikor egy
alkalommal, az ünnepség végén a himnuszokat úgy énekelték el, ahogy azt
magyar embernek megillett, vagyis vigyázzállásban és nem vándorolva,
nem beszélgetve és nem éppenséggel étkezés közben – osztotta meg emlékét
Szabó. – Ez akkor volt, mikor azelőtt való héten egész végig esett az
eső, és akkor, akik kijöttek, azért jöttek ki, hogy a búcsún vegyenek
részt” – tette hozzá.
A Szent Korona Lovagrend egy Magyarországon bejegyzett lovagrend, de
erdélyi rendtartománya is van, fő feladatuk, hogy a Szűzanya
tiszteletére buzdítsanak mindenkit és a szent koronával kapcsolatos
ismereteket terjesszék.
Kommentáld!