Világra jött egy istállóban, hogy láthassuk, Isten a végsőkig elmegy értünk, csak hogy megmenthessen minket. Elmondta és megélte, milyen valójában a Mindenható, aki minden nap hazavárja tékozló gyermekeit. Elmondta, hogy Ő az út az Atyához, és rajta keresztül bátran mehetünk. Leélt közöttünk harmincegynéhány évet, hogy megláthassuk, Isten valóban jó, és végre kapcsolatba kerülhessünk Vele. Hogy végre vége legyen a harcnak, a menekülésnek, és beengedhessük Őt az életünkbe. Eljött, hogy igazán Emberek lehessünk, az Ő képmásai.
Hogy felismerjük a másikban a testvért, az Embert, az egyszerit és megismételhetetlent. Hogy újra egymás szemébe tudjunk nézni, és ki merjük mondani: bocsáss meg! Megbocsátottam. Szeretlek. Fontos vagy nekem. Legyünk barátok! Köszönöm.
Eljött, hogy bemutassa, lehet élni együtt, közösségben, szeretettel, megbecsüléssel, elfogadással. Felemelni és nem letaposni a másikat, meglátni az értékét a negatív minősítés helyett, felismerni a szomszédban Isten gyermekét. Emberré lett értünk, hogy bebizonyítsa, nem kellett volna elbuknunk, mert nem a gyűlölet az egyetlen lehetséges út, és nem a Kígyónak van igaza.
Ez a nap az öröm napja. A harmadik gyertya lángjában megláthatod, hogy minden sötétség ellenére van okunk az örömre, mert Krisztus megszületett, meghalt, feltámadt, és itt van ma is közöttünk. A te szívedben és az enyémben, hogy elhiggye a világ.
Áldott napot!
bejegyezte: sz-cs. andi – december 12, 2021
Kommentáld!