Az intézmény oktatói, munkatársai, hallgatói, végzős diákjai és hozzátartozóik együtt imádkoztak és adtak hálát a tanév során kapott kegyelmekért. A Te Deum szentmisét követően diplomaosztó ünnepséget tartottak a főiskola aulájában.

A bevezető során a főiskola rektora arra hívta a jelenlévőket, hogy közösen adjanak hálát: „Szent Tamás apostol ünnepén azért vagyunk itt, hogy megünnepeljük ennek a tanévnek a lezárását a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, amit az Ő kegyelméből együtt tanulással, tanítással, közös munkával eltölthettünk. Hálát adunk a Jóistennek, mert

a hála az a legfontosabb emberi gesztus, ami élhetővé teszi az életünket, ami ajándékként tudja fogadni mindazt, amit kapunk.

A hála képessé tesz bennünket arra, hogy akkor is örömet találjunk az életben, amikor első látásra talán nem lenne okunk rá.”

Fehérváry Jákó szentbeszédében Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből idézett: „Nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten háza népe” (Ef 2,19). A szentírási részlet üzenetével bátorította a jelenlévőket: mindannyian

Isten szeretett gyermekei vagyunk, és úgy fűz magához, mint ahogy egy gondos apa vagy figyelmes anya kötődik gyermekéhez.

Ha ebben a tudatban élünk, és ezt az üzenetet tekintjük egyéni életünk és közösségi életünk vezércsillagának, az megvédhet attól, hogy nagyon messzire eltévelyedjünk a Jóistentől; vagy ha mégis eltévelyedünk, támogat abban, hogy visszatérhessünk az atyai házba.

Ugyanakkor figyeljünk, nehogy átadjuk magunkat a megszokás rutinjának, és azt gondoljuk, hogy ránk már nem vár semmilyen újdonság. Ne tartsuk szokványos dolognak az Istenhez tartozás csodálatos ajándékát. Legyünk éberek, és engedjük, hogy meglepjen bennünket az Isten. A pihenésben erőt meríthetünk és visszatalálhatunk ahhoz az imához, amelyben újra és újra megízlelhetjük az Istenhez tartozásunkat.

A szentmise a Te Deum eléneklésével zárult.

Az ünnepélyes diplomaátadás alkalmával egy mondást osztott meg útravalóul a főiskola rektora az öreg szerzetes atyáktól, a Remete Szent Antal nevéhez fűződő 17. apophthegmát az Apophthegmata Patrum, az atyák mondásainak gyűjteményéből.

Egyszer öregek jöttek Antal abbához, amikor József abba is vele volt. Az öreg próbára akarta őket tenni. Idézett egy szentírási verset, és kérdezni kezdte őket, kezdve a legfiatalabbakon, hogy mit jelent. És mindegyik megmagyarázta, amennyire tőle tellett. Az öreg azonban mindegyiknek ezt mondta: „Még nem találtad el.” Végül azt mondta József abbának: „Véleményed szerint mit jelent ez a mondat?” Az így válaszolt: „Nem tudom.” Erre így szólt Antal abba:

Nos, József abba találta meg a megoldást, amikor azt mondta: »Nem tudom.«”

Ez a történet nem azt jelenti, hogy nem tudunk semmit, hogy hiába tanulunk. Mindannyian keressük a mondatokat, értelmezéseket, hogy Istenről, a hittitkokról és Jézus tanításáról beszéljünk. A történetben is mindenki megpróbálta megmagyarázni a példabeszédet. Hosszú az út, ameddig az ember eljut addig a mondatig, hogy „nem tudom”. Ezt az utat végig kell járni, hosszú spirituális, tanulási, intellektuális és emberi úton juthatunk el, amelyet támogat a teológiai tanulmányok vállalása is.

„A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola is ezen az úton jár:

körben ülünk, mint Antal körül a szerzetestestvérek, és legjobb tudásunkat beleadva keressük azokat a mondatokat, amelyek az eleven hagyomány értelmezéséhez, életre váltásához visznek bennünket közelebb”

– hangsúlyozta Fehérváry Jákó.

A rektor köszönetet mondott minden hallgatónak, oktatónak, a könyvtárosoknak, különösen kitartásukért, erőfeszítésükért, kreativitásukért a nehéz helyzetekben. Kifejezte megbecsülését a hallgatók felé, akik család, gyermeknevelés és munka mellett időt szakítottak arra, hogy pallérozzák magukat, és megköszönte a családtagoknak is a támogatásukat. A diplomákat a következő gondolattal adta át:

Az oklevél nem védettségi igazolvány: nem fogja megvédeni Önöket a kérdésektől, a kísértésektől, a kihívásoktól, de utat nyit Önöknek, hogy mindezzel szembe tudjanak nézni.”

Az esemény a rektor áldásával és a himnusz eléneklésével ért véget.

Forrás és fotó: Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

Magyar Kurír